Szöszmötölés

Ebben a negyvenezer fokban igazából - de komolyan, minden vicc nélkül - már azt is edzésnek tartom, hogy felmászok-lépcsőzök a kutyával a Gellérthegyre.

Körbesétáltuk, aztán amikor az eb lihegve eldobta magát az árnyékban, gyakoroltam kicsit a szablyával. Az alapgyakorlatokat, forgatásokat néztem át, aztán a formát csináltam meg kb. 6x, az ugrás nélkül.  Az ugrás(ok)ra majd külön rá kell gyúrni... Túl sok gond nincs a szablya formagyakorlatommal, csak dinamikusabbnak, gyorsabbnak akarom, és hogy egy-egy forgatás legyen " folyékonyabb", simább. Meg persze az egész legyen pontosabb, a hátsó karom ne lógjon, stb. Most ilyen:

(a fejemet nem kell, nem szabad, nem illik nézni, ez volt az a verseny, ami előtt összesen 2 órát aludtam)

Hazaérve már jócskán éhes voltam, leszaladtam a boltba túróért (őszibarackkal...nyammmmmmm).

Na és itt jön be az akaraterő, meg az egyebek: visszaértem, kordult egyet a gyomrom, és annyira rávetettem volna magam a kajára, eldobva magam a kanapén... De hát még délután elhatároztam, hogy ma zsákolni is fogok.

Így hát nagyot nyeltem, halasztottam az őszibarackos túrókrémet egy órával, felkaptam a boxkesztyűm és mentem zsákolni.

A menü:

1 perc csak balkezes egyenesekkel

1 perc csak jobbkezes egyenesekkel

1 perc bal-jobb (ebbe beletettem sok duplázást is: bal-jobb-bal-jobb gyorsan, meghúzva)

20-20 tolórúgás

+ 20 bicska (ezt már nem zsákon, ugye)

-> ez volt 1 kör, ebből toltam le hármat. Vagy négyet?

A nyújtás... most nézem: már csak 9 napom van Az Angolspárgáig. Hát... nem tudom. Sokat javult a helyzet, de igazából minden nap más, sok függ az előző napi edzéstől, hogy mennyire vannak beállva a lábaim: ma azt éreztem, nem lesz ebből semmi addigra.

Tényleg durva móka ez: meleg van, fáradt vagyok, hesszelni kéne csak egy nagy doboz fagyival, ehelyett szétszakadós pozícióban ülök percekig, előttem a laptop, hogy legalább egy film elterelje a figyelmem - úgy könnyebb. Nincs mellettem, felettem, körülöttem senki (csak a kutymorgó néz csodálkozva), aki rámparancsolna, hogy csináljam. Csak rajtam múlik, hogy tényleg minden nap teszek-e azért, hogy meglegyen az a spárga. Brutál agykontroll:)

Azért jó lenne, ha néha valaki bíztatólag azt mondaná: ez az, hajrá, meglesz, kitartás, sikerülni fog, vagy valami hasonló közhelyes kis buzdítást.