7 nap múlva spárga? Kapok pezsgőt? És tortát?

Az a helyzet, hogy a spárgatéma képekkel vagy videóval való dokumentálása továbbra sem egyszerű.
A képről lemondtam, esélytelen az önkioldó beállítása után pár másodperc alatt elhelyezkedni.

Lőn hát videó, ellenben a fényképezőgép folyton lemerült kb. 1 perc után, annyi idő alatt meg még nem érkeztem meg az "itt tartok most, ez a maximum"-pozícióba.

Mindegy is.

Van egy jóféle módszer, edzésen is gyakoroljuk: hanyatt fekszünk egy jókora szabad falfelületnél, a feneket teljesen becsúsztatjuk a falhoz, láb terpeszben a falon. A gravitáció megteszi a hatását. K. mondta, hogy próbáljam ki lábsúllyal is, ha már nem megy lejjebb.
Ma kipróbáltam, az alábbi videón meg is örökítettem az élményt. Közben valami hihetetlenül lélekemelő motivációs videó ment a laptopon, hogy fokozza a kínjaimat. Az első 1 percet rögzítette a gép, még javában helyezkedtem, húztam lefelé a lábaimat.
Súly nélkül egy kellemes, lazulós kis nyújtás ez, súllyal pokoli kínlódás, kedvem támadt hányni, sírni, nyüszíteni. (másfél kilós lábsúlyokat használtam)

Ez meg már a konkrét spárga lesz - de így még nem az igazi, és nem csak azért, mert kilométer távolság van a padló és a fenekem közt, hanem mert a végcél az, hogy előredőlés nélkül, egyenes háttal tudjam megtartani a pozíciót. 

Erre is segítség a fal: nekitámasztom a hátam, és úgy csúszok lefelé, hogy nem dőlök előre, a hátam végig a falnak simul, nem teszem le a kezem. Hát ez kiborító - ilyenkor a teljes testsúlyoddal végzed a nyújtást ugyanis. Erről videót nem csinálok, nem kell látnia senkinek a mazsolává torzuló arcom. Ezt már csak a nyújtás legvégén csinálom,  különben szerteszét szakadnék, tolókocsi, tajgetosz.