Napindítás

Továbbra is igazi éjjeli bagoly típus vagyok, bár már rugdosom le a korlátaimat, de reggeli mozgásra, edzésre még mindig csak két dolgot tartok elfogadhatónak: ebből az egyik a napfelkelte-futás egy tetszőleges hegyre, a másik pedig nem publikus:)

Én nem tudom, miféle varázslat ez, de képes vagyok hajnali csörömpölésre állítani az ébresztőmet, és ami még ennél is durvább: hajnalban nem lenyomom, és alszok tovább, hanem felkelek és kutyástul felfutok a Gellért-hegyre.
Mert látni, ahogy felkel a Nap, az valami hihetetlen energialöket. Doppingmentes, bio.

Ma meg kellett húzni a futást rendesen, mert elszöszmötöltem az időt a tejeskávéval (sok tej, sok cukor - ennyi kell, éhgyomorra képtelen vagyok mozogni, bár elismerem, az igazán menők úgy tolják). Volt rá 12 percem, hogy a lakástól felérjek a Citadellához - hát így nem volt idő arra, hogy kis sétával ráhangolódjak-rámeditálódjak (nyelvújítás ismét) a hegyre, ahogy szoktam.
Nem ment túl fényesen a futás, a hideggel nem vagyok jóban, nyáron, a déli 40 fokban könnyebben és gyorsabban haladtam.

Fent 3x30 fekvőtámasz a padon  (fegyencedzős rávezetés a húzódzkodásra), épp csak hogy mozgásban legyek, mert a seperc alatt meg lehet fázni fent.

A Nap feljön, rámosolygok, minden szép.

A Da Hong Quannek adtam már új nevet, most úgy tűnik, a Xinyi Quant is átkeresztelem, bár ennek alapból szép a neve ("az ész és az értelem ökle"). Ahogy már írtam, ez lassabb, majdnem belsőerős formagyakorlat, nekem valamiért teljesen passzol a napfelkelte-hangulathoz, ma is megcsináltam 2x. Nem a gyorsaság, az ismétlésszám vagy a pontosság volt a lényeg most, csak a feeling.

Az új név pedig? Nos, egyelőre nem hangzik túl jól: Két Napfelkelte Ökle.  Mert eddig két alkalommal gyakoroltam így.

Igen, elég gagyi, de amikor majd Ezer Napfelkelte Ökle lesz...  :)

Kíváncsi vagyok, mit tesz bele, mit formál, alakít ezen a formagyakorlaton az, hogy ilyen helyzetben, hajnalban kelve, magamat legyőzve, a felkelő Nap sugarainál gyakorlom.  Lelket tölt bele? 

Utána futás tovább, le a hegy másik oldalán a Tabánba, A Lépcsőzés helyszínéhez, persze eszem ágában sincs lépcsőzni korán reggel. Húzódzkodni és lábat emelni viszont igen. A játékszerek alatt nagy tócsákban felgyűlt az eső, elismerősen bólintottam magamban az Univerzumnak: ez szép húzás, így aztán tényleg nem tudom megcsinálni, amit szoktam, hogy ha megunom, vagy épp nagyon nem megy a gyakorlat, akkor egyszerűen elengedem a rudat. 

Húzódzkodásból 3x10, ehhez több tejeskávé kellett volna, lábemelésből (nyújtott láb lassan vízszintesig, ott megtart, majd vissza) 4x10. Egyelőre maga a "lógás" okozza a legnagyobb nehézséget, a karom és a fogásom hamarabb fárad el, mint a hasizmom.

Visszafelé megint futás fel a hegyre, lefelé csúszkálás az ázott faleveleken.

Hazaérve élénk meaculpázás, amiért indulás előtt nem öntöttem le joghurttal a Zabot. Zab tálba, rá a joghurt, belekarikázva egy banán, tál félretesz, na amíg ez megpuhul, hasazok-hátazok-nyújtok.

Has: 3x30  lebegőülés ellentétes könyök-térd érintéssel (ennek is tutira van valami egyszerű neve)

Hát: 3x15 "rövid híd"

A nyújtást meg nem vittem túlzásba, ahogy ezeken a reggeli edzéseken semmit sem.

Mire végeztem, megpuhult a zabpehely, jöhetett a reggeli, és így sem volt még 8 óra sem. 

Indulhatott a nap, adatrögzítéssel, mailek írásával, személyiségpszichológia tanulással.

Rengeteg energiával.