Kényszerpihenős nap volt a mai: valószínűleg hőgutát kaptam. A lakásban, tanulás közben.
Brutális fejfájás, szédülés, hányinger, nagyhalál.
Brutális fejfájás, szédülés, hányinger, nagyhalál.
Így hát a téma is pihenős, úgyis terveztem már egy ideje a kámingáutot:
(feszült csend)
(dobpergés)
Elkezdtem mondhatni egészségesen, kb. tudatosan, odafigyelve táplálkozni. Erről ugye már az első bejegyzések egyikében is írtam, hogy igen, kéne valamit kezdenem magammal kaja-fronton, mert amilyen rendszertelenül én eszek, az minden, csak nem egészséges, és rohadtul nem segíti a fejlődésemet.
Ezzekkel abszolút nem foglalkoztam, csak az edzésekkel. Aztán majdnem felpofoztam magam mérgemben. Ha tényleg eljutok egyszer odáig, hogy tanítani fogok, és azt látom, hogy a tanítványaim heti x+sok edzés mellett nem figyelnek oda a táplálkozásukra, vajon mit mondok nekik? Ha azt látom, hogy napi 4 órákat alszik, és csak egy csokit reggelizik, nem pöckölöm fülön, hogy szedje már össze magát?
De milyen alapon tenném, ha én nem vagyok képes példát mutatni? A vizet prédikáló, bort ivó "mesterek" azok, akiktől allergiás rohamot kapok.
Őszintén szólva: Én nem vagyok tehetséges. Nem voltam sosem az a született jó mozgású atléta típus - őket én is csak irigyelni tudom.
Gyenge, sérülékeny, szédülős, leesővérnyomású, ügyetlenkedő lány voltam. Sportmúlt a kungfu előtt? Kb. semmi, általános iskolában nem is tesiztünk, gimiben meg divat volt felmentést szerezni a tesi alól...
Így hát egészen komoly hátrányokkal indultam.
Nem, nem vagyok alapból tehetséges sajnos, nekem rengeteget kell gyakorolnom azért, ami a "tehetségeseknek" ösztönösen megy gyakorlás nélkül is. Ezért szöszmötölök ennyit itthon, egyedül is. Vagy épp futok fel ama köcsög Gellért-hegyre:)
És mivel nincs meg bennem az a bizonyos x-faktor, mással kell pótolnom. Amivel segíteni tudom a kis testemet, hogy jobban teljesítsen: megfelelő étrenddel és elég pihenéssel.
Na, az utóbbival kegyetlenül hadilábon állok, de keményen harcolok: egyszer eljő az az idő, amikor igenis éjfél előtt fogok elaludni, 8-9 órát naponta.
A kajálás meg...
Na igen.
Részemről ez teljes káosz volt. Reggel egy kávé, mert pár óra alvás után más nem ment le, aztán sokszor délután 5-ig semmi, akkor viszont már farkaséhesen egy nagy adag kínai, vagy ami épp elérhető (basszus, embertelen adagot adnak, de úgyis megeszed az egészet, mert ugye benne van az a bizonyos nátrium-glutamát:D), ettől pedig teljes kóma.
A kajakóma nálam minden étkezés után bekövetkezett: ha reggelire megettem egy péksütit, már attól is.
Jut eszembe, reggeli: amikor elkezdődtek vasárnap
Volt, hogy péksütivel próbálkoztam, volt, hogy egy Snickerssel. Edzés után sajtburger.
Sosem éreztem, hogy erőt adna, amit eszek, a meggyes-vaníliás péksüti felpörgetett pár percre, aztán elálmosodtam tőle, a műkaják képtelenek voltak feltölteni a tápanyagért üvöltő raktáraimat. Edzésen már a bemelegítésnél szédültem, na meg akkor még bőven emésztettem a másfél órája elpusztított kaját.
Aztán berágtam.
Hogy a fenébe, milyen jogon várok én el jó teljesítményt a testemtől, ha gyakorlatilag nincs üzemanyag, amivel működhetne?
Azóta kipróbáltam, és nagyon megszerettem reggelire a zabkását (almás-fahéjasan, csokisan, pudinggal, banánnal...mindig máshogy, mindig meghalósan finomságos). Felfedeztem a brokkolit, a cukkinit.
Rájöttem, hogy a kenyér és a péksütik pillanatok alatt eltelítenek, bekómázok tőlük, nem tudok mozogni, ellenben egy óra múlva éhes vagyok. Szóval... az utóbbi hetekben teljesen kipöcköltem a kenyérféléket az étrendemből. A reggeli zabkása hihetetlenül sokáig kitart, nem vagyok éhes, de nem is érzek tőle betontömböt a hasamban.Rájöttem, hogy nekem a lassan felszívódó szénhidrátok a nyerők, azoktól nem következik be a felpörgés/kóma effekt, szóval: rizs, zöldségköret (ne az unalmas párolt rettenetre gondoljatok, az nem megy le a torkomon, fúj). Soksoksok zöldséget, gyümölcsöt, joghurtot és húst eszek - mindig nagyon finoman elkészítve.
Továbbra sem vagyok hajlandó ugyanis olyat enni, ami egészséges, de nem finom. Például ha túrót eszek - ami gyakran előfordul - az nálam így néz ki: túró, tejföl, cukor (eddig a túrós palacsinta tölteléke, ami istenkirályság), és ha van, potyogtatok bele gyümölcsöt. Na, ettől minden vérbeli diétás sokkot kapna (tejööööl? cukooooor? gyümölcs, esteeee?), de nekem teljesen megfelel ez vacsira.
Amit elértem:
- sokkal energikusabb vagyok
Aztán berágtam.
Hogy a fenébe, milyen jogon várok én el jó teljesítményt a testemtől, ha gyakorlatilag nincs üzemanyag, amivel működhetne?
Azóta kipróbáltam, és nagyon megszerettem reggelire a zabkását (almás-fahéjasan, csokisan, pudinggal, banánnal...mindig máshogy, mindig meghalósan finomságos). Felfedeztem a brokkolit, a cukkinit.
Rájöttem, hogy a kenyér és a péksütik pillanatok alatt eltelítenek, bekómázok tőlük, nem tudok mozogni, ellenben egy óra múlva éhes vagyok. Szóval... az utóbbi hetekben teljesen kipöcköltem a kenyérféléket az étrendemből. A reggeli zabkása hihetetlenül sokáig kitart, nem vagyok éhes, de nem is érzek tőle betontömböt a hasamban.Rájöttem, hogy nekem a lassan felszívódó szénhidrátok a nyerők, azoktól nem következik be a felpörgés/kóma effekt, szóval: rizs, zöldségköret (ne az unalmas párolt rettenetre gondoljatok, az nem megy le a torkomon, fúj). Soksoksok zöldséget, gyümölcsöt, joghurtot és húst eszek - mindig nagyon finoman elkészítve.
Továbbra sem vagyok hajlandó ugyanis olyat enni, ami egészséges, de nem finom. Például ha túrót eszek - ami gyakran előfordul - az nálam így néz ki: túró, tejföl, cukor (eddig a túrós palacsinta tölteléke, ami istenkirályság), és ha van, potyogtatok bele gyümölcsöt. Na, ettől minden vérbeli diétás sokkot kapna (tejööööl? cukooooor? gyümölcs, esteeee?), de nekem teljesen megfelel ez vacsira.
Amit elértem:
- sokkal energikusabb vagyok
- nem fáradnak olyan könnyen az izmaim
- nincs olyan, hogy kaja után 3 órán keresztül moccanni sem tudok
- na, ez külsőség, de igaz: szebben látszanak az izmaim
- valószínűleg a kenyérfélék, meg a tipikus köretek elhagyása miatt először fogytam egy kilót, de szerencsére megállt a dolog. Nem akarok se fogyni, se hízni - most szépséges vagyok így, mondom én, a tükör, és sok-sok fiú, lány.
- nincs olyan, hogy kaja után 3 órán keresztül moccanni sem tudok
- na, ez külsőség, de igaz: szebben látszanak az izmaim
- valószínűleg a kenyérfélék, meg a tipikus köretek elhagyása miatt először fogytam egy kilót, de szerencsére megállt a dolog. Nem akarok se fogyni, se hízni - most szépséges vagyok így, mondom én, a tükör, és sok-sok fiú, lány.
- hihetetlenül fincsi kajákat alkotok, úgyhogy nem kívánom a gyorséttermi cuccokat (De ha mégis: belefér. Azt eszem, amit megkívánok - továbbra is ez a fő szabály. Nincs tabukaja, nincs kalóriaszámolgatás, nem töltök órákat a konyhában...30 perc a maximum.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése