Na igen, a 4x27 (szabályos!) fekvőtámasz már nem az a habospite-majszolás. És ennél csak nehezebb lesz ugye, napról-napra. Ok, biztos van olyan lány, aki kacagva lenyom ennyi fekvőt akár álmából ébresztve is - én nem vagyok ilyen sajna.
A felvételi mókáknak köszönhetően még csak itt tartok (4x23-al kezdtem, mint tudjuk), de elvileg holnap lesz az utolsó pszichológia BA-s vizsgám, onnantól kezdve tényleg csak a védésre, meg a másik két felvételire kell készülnöm..
Nodehát.
Kifejezetten szuszogósan-fogcsikorgatósan-szitkozódósan toltam le már a második 27-et is, most jön a következő. Mindjárt jövök.
Na. A 22.-től kezdve halálélmény. Az utolsónál konkrétan 10 másodpercig tartottam lent, liluló fejjel, "csakazértsem teszem le a térdem, nem esek össze, csakazértis kinyomom", mire ki tudtam nyújtani a karjaimat. És még van egy kör...
Közte fitballon hasazok, próbálok most már ennél is figyelni arra, hogy szabályosan csináljam, ne lendületből.
Viszont a labdát fel kellene pumpálni, ergo kéne keríteni egy bringás jópasit ismerőst, akinek megoldja a helyzetet.
Fekvőzés közben megint beordibált a kisördög a fejemben: Mi a ráknak csinálom én ezt?
Aztán eszembe jutott ez a videó:
Hát ezért.
Hasonló a célom, bár én nem mozgássérülteket szeretnék tanítani, egyszerűen csak fiataloknak segíteni - a kungfuval. (Erről majd később írok, ha van rá igény, vagy ha nem vagyok lusta hozzá.)
Na, és ehhez többek közt sikeresen teljesítenem kellene ősszel a következő szintvizsgát, hogy aztán mehessek a mégkövetkezőbbre (segédedzői rang).... folytatnám, de mint mondtam: majd egy külön bejegyzésben.
A szintvizsgán pedig gyönyörű, szabályos, mondhatni büszke gyakorlatokat akarok bemutatni, az erőnléti résznél épp annyira, mint a formagyakorlatoknál.
Hát ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése