(Pan Quing Fu)... megkérdezte, hogy tudnék-e csi ku, vagyis keserűt enni, ami kínai kifejezés a fájdalom tűrésére.Igent hazudtam. Aztán megkérdezte, félek-e a fájdalomtól. Ismét hazudtam, amikor azt feleltem: Nem!
- Akarja?-kérdezte.
- Akarom!- mondtam, és ezzel a tanítványa lettem.
...
Abban hitt, hogy az erőfeszítés, a koncentráció, az állóképesség és a vágy a tökéletes edzés összetevői. Amikor megkérdeztem, mi a különbség a a nagy harcosok és a közepesek között, azt mondta: "A közepes harcosok lusták, és ezt megpróbálják elfedni babonával. A mesterek életük minden napján keserűt esznek, és ez az, ami naggyá teszi őket."
(Mark Salzman: Acél és selyem)
Mi jut eszedbe a kungfu szóról?
És mi az első reakciója valakinek, ha elmondom neki, hogy kungfuzom?
Hát nem az, hogy biztos csodagyönyörűen formagyakorlatozom, frankón ugrom a pillangót.
És mi az első reakciója valakinek, ha elmondom neki, hogy kungfuzom?
Hát nem az, hogy biztos csodagyönyörűen formagyakorlatozom, frankón ugrom a pillangót.
Hanem az, hogy tudok verekedni. Meg tudom magam védeni. "Fú, te biztos kemény vagy".
Ezek az átlagember gondolatai.
Ezek az átlagember gondolatai.
A shaolin kungfu nem nem arról szól eredetileg, hogy kecsesen mozgunk formagyakorlat címszóval, közben persze jól imitálva a dühös tigrist, lecsapó sast.
Harcművészet, küzdősport.
Ha valaki ilyenre jelentkezik, ilyen edzésre jön el, ezt akarja csinálni, akkor ezzel legyen tisztában.
Volt olyan lány edzőtársam a K-1 szabályrendszerű bunyóedzésen, aki (dupla sípcsontvédővel, stb.) azt kérte: inkább csak csináljak úgy, mintha megrúgnám. Inkább csak üssek el a feje mellett, mintsem bele a kesztyűjébe. A lány szőke volt, rózsaszín thaibox naciban, évek óta járt a csoportba. Én akkor kezdtem.
Persze, nagyon vagány, ha lányként elmondhatod, hogy thai boxolsz - de akkor thai boxolj. Thai box -> az egyik legkeményebb kontakt sport. Ha ezt választod, kérlek, légyszi, de komolyan: számolj azzal, hogy megütnek, megrúgnak. Számolj a fájdalommal. Ja, az nem ok? Akkor menj kick-box aerobikra, ott nem ér hozzád senki. Ááá, hogy ott meg nincsenek szép testű fiúk, és nem olyan vagány? Hát, sajnálom.
Több kungfus ismerősöm is hasonló kategória - műköröm és szilikoncici nélkül, szerencsére:)
Igen, a shaolin kungfunak gyönyörű mozgásanyaga van, megértem, ha valaki csak azt akarja tanulni. De arra ott a wushu - röpködő mozdulatok, csodás ugrások, lenyűgöző koreográfiák.
A kungfu akkor él, ha használni is tudod. Különben szép mutogatás az egész.
Sajnos a magyar kungfu edzések már csak kis részében fordul elő, hogy technikát is tanítanak. Mindenki megtanul formagyakorlatozni, aztán csodálkozunk, hogy a más stílust űzők mosolyognak a shaolin kungfu kifejezés hallatán, és 10-ből 8 rávágja: Aham, az szép, csak semmi haszna nincs.
Ennek nem kéne így lennie. A leghatékonyabb harcművészetek egyike (sőt..) lehetne, és az is. De amíg a gyakorlók azt mondják abban a 10 percben, amikor esetleg alkalmazást, technikát tanulunk, hogy: "Figyu, kisebbet rúgjál már légyszi, ez már hozzámért!", vagy "Úristen, vigyázz már, megkarmoltál" - addig nincs miről beszélni.
Természetesen nem ész nélküli brutalitásról, vagy a fokozatosság hiányáról van szó. Sérülés nem fordulhat elő - de "áááábepisilek-fájdalom", kékzöldfekete foltok, vagy akár legrosszabb esetben egy monokli igen. Elmúlik.
Van egy mondás, minden kungfus ismeri: A shaolin vér, veríték, fájdalom.
Kibírod.
Rengeteg bunyó edzésen voltam, sok helyen. Sanda, thai box, K-1 rendszer.... Nagyon sokszor egyedüli lányként, 90-110 kilós edzőtársakkal. 52 kiló körüli, eredetileg vérszegény, vashiányos, szédülős, gyenge csontú leány vagyok. Volt, ahol sorba álltunk, és mindenki rúgott 4 combost mindenkinek. 80 rúgás, évek óta bunyózó, ismétlem: 90-110 kilós állatoktól, volt, aki betonoszlopon edzette a lábát (idióta). A végére már akkor nyüszítettem, amikor még csak emelték a lábukat:)
Fájt?
Kegyetlenül.
Elmúlt?
Igen.
Sérültem?
Nem.
Megerősödtem?
Igen.
És sokadrészt: ha nyafogsz, és nem gyakorlod a kontaktot, akkor nem csak a "sportág" minőségének, megítélésének hanyatlását segíted elő, nem csak te nem kungfuzol - hanem engem sem hagysz. Te nem tanulsz meg védekezni, én nem tanulok meg ütni. És fordítva.
Persze, nagyon vagány, ha lányként elmondhatod, hogy thai boxolsz - de akkor thai boxolj. Thai box -> az egyik legkeményebb kontakt sport. Ha ezt választod, kérlek, légyszi, de komolyan: számolj azzal, hogy megütnek, megrúgnak. Számolj a fájdalommal. Ja, az nem ok? Akkor menj kick-box aerobikra, ott nem ér hozzád senki. Ááá, hogy ott meg nincsenek szép testű fiúk, és nem olyan vagány? Hát, sajnálom.
Több kungfus ismerősöm is hasonló kategória - műköröm és szilikoncici nélkül, szerencsére:)
Igen, a shaolin kungfunak gyönyörű mozgásanyaga van, megértem, ha valaki csak azt akarja tanulni. De arra ott a wushu - röpködő mozdulatok, csodás ugrások, lenyűgöző koreográfiák.
A kungfu akkor él, ha használni is tudod. Különben szép mutogatás az egész.
Sajnos a magyar kungfu edzések már csak kis részében fordul elő, hogy technikát is tanítanak. Mindenki megtanul formagyakorlatozni, aztán csodálkozunk, hogy a más stílust űzők mosolyognak a shaolin kungfu kifejezés hallatán, és 10-ből 8 rávágja: Aham, az szép, csak semmi haszna nincs.
Ennek nem kéne így lennie. A leghatékonyabb harcművészetek egyike (sőt..) lehetne, és az is. De amíg a gyakorlók azt mondják abban a 10 percben, amikor esetleg alkalmazást, technikát tanulunk, hogy: "Figyu, kisebbet rúgjál már légyszi, ez már hozzámért!", vagy "Úristen, vigyázz már, megkarmoltál" - addig nincs miről beszélni.
Természetesen nem ész nélküli brutalitásról, vagy a fokozatosság hiányáról van szó. Sérülés nem fordulhat elő - de "áááábepisilek-fájdalom", kékzöldfekete foltok, vagy akár legrosszabb esetben egy monokli igen. Elmúlik.
Van egy mondás, minden kungfus ismeri: A shaolin vér, veríték, fájdalom.
Kibírod.
Rengeteg bunyó edzésen voltam, sok helyen. Sanda, thai box, K-1 rendszer.... Nagyon sokszor egyedüli lányként, 90-110 kilós edzőtársakkal. 52 kiló körüli, eredetileg vérszegény, vashiányos, szédülős, gyenge csontú leány vagyok. Volt, ahol sorba álltunk, és mindenki rúgott 4 combost mindenkinek. 80 rúgás, évek óta bunyózó, ismétlem: 90-110 kilós állatoktól, volt, aki betonoszlopon edzette a lábát (idióta). A végére már akkor nyüszítettem, amikor még csak emelték a lábukat:)
Fájt?
Kegyetlenül.
Elmúlt?
Igen.
Sérültem?
Nem.
Megerősödtem?
Igen.
És sokadrészt: ha nyafogsz, és nem gyakorlod a kontaktot, akkor nem csak a "sportág" minőségének, megítélésének hanyatlását segíted elő, nem csak te nem kungfuzol - hanem engem sem hagysz. Te nem tanulsz meg védekezni, én nem tanulok meg ütni. És fordítva.
A kommunikáció kulcsfontosságú. Ha szólsz, hogy nem bírod, természetesen gyengébben csinálom. És én is szólok, ha már nagyon nem bírom. De az nem egyenlő azzal, hogy valami már erősebb a simogatásnál, és némi negatív érzést okoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése