Felfelé

Az egyik legjobb érzés edzés közben, amikor észreveszed, hogy azt a gyakorlatot/sorozatot/távot, ami eleinte a legnagyobb kínhalállal és gyötrelemmel járt, már könnyedén, megerőltetés nélkül teljesíted.

A mai kínszenvedős hegyfutás közben jutott ez eszembe. De jó is lesz, amikor ezzel is elérem ezt a tökjó érzést:)

Egyelőre még nem tartok ott, bár ez volt a 3. hegyfutásom, szóval nem illik nyüszögnöm még. Ma sem terveztem amúgy a futást, de egy kutyás cimbora hívott, hogy fent vannak a Gellért-hegyen, menjek én is. Így hát felfutottunk a kuttyal. Ilyen egyszerű, nem kell semmi motivációs lihegés. Ja igen, erről szerintem külön fogok még mesélni,  mennyire a könyökömön jönnek ki a tömegével áradó motiváló képek, kiírások, videók. Tú mács.

Valójában kifejezetten nehézkesen indultam el, a hasamban az olaszos sajtos tészta és a csoki még seholsem tartott az emésztés folyamatában, a vádlimban pedig erősen éreztem az utóbbi 2 hegyfutást.

De elindultam, és ezzel gyakorlatilag a nehezén már túl is voltam. 

A negyedénél már éreztem a vádlim (konkrétan betonná változott a kis komisz), a felénél jelentkezett a combizmom is, aztán az utolsó rohaggyámeg-emelkedőnél már a fenékizmok is tüntettek. Sebaj, sosem lehet elég izmos egy lány feneke. Egy pasié se. Izmos hátsót mindenkinek!

Ha meg már fent voltunk, akkor némi pihenő után lefutottam az előző bejegyzésben említett Meghalós Kört is.

A tüdőm a rohaggyámeg-emelkedőknél (szabadalmaztatni fogom ezt az elnevezést) ki akart szakadni, de valahogy még ezt is élveztem. Szinte látom magam előtt, ahogy a szmogtól összeesett tüdőm tágul, erősödik - ez elég gyermeteg kép, élettanilag ki tudja, mennyire helytálló, de nekem tetszik.

Ha a fenti kulcsszavak (kínhalál, kínszenvedés, gyötrelem, rohaggyámeg, tüdőkiszakadás) nem lennének elég meggyőzőek, tisztázom a helyzetet: nem mindenképp szeretek emelkedőre futni, meg lépcsőzni sem. 

Mert sosem mentek jól.

Ennek ellenére most mintkettőt rendszeresen gyakorlom.

Hogy akkor miért?

Mert AKAROM, hogy jól menjenek. Akarom a fent leírt tökjó érzést. 

És mert minden egyes ilyen futás/lépcsőzés után azt érzem: juhúúúúúúú, igazi superhero vagyok.