Csúcsra jutunk

Hegyre futni jó.

Rövidebb ideig tart, mint körbefutkosni a szigetet (ok, attól is függ, milyen hegyre futsz, a Kékestetőre nem kocogok fel innen), izgalmasabb is, és lehet mindenféle közhelyes gondolatokat fogalmazgatni közben. Legyőzöd az akadályokat, meg önmagad, felérsz a csúcsra, stb. 

Mivel az elmúlt 2 napban összesen tán 6 órát aludtam (vizsgák), hétfőn pedig felvételizek, nem mentem edzésre.

Ellenben a kutymót meg kellett sétáltatni, szóval fogtam magam - meg őt - és felfutottam a Gellérthegyre. Tüdő kiköp, leizzadás, amikor felértem, rájöttem, hogy ez így nem jó.

Mármint az, hogy felfutottam kb. 9 perc alatt, az nekem jó, de a vizslaságnak ennyi nem elég, ellenben ha kimelegedve csak sétálgatok az ekkor már szeles és hideg hegyen, akkor az tuti tüdőgyulladás.

Eszembe jutott ama bizonyos kör. Sőt: KÖR. Amit még P. jiao liennel futottunk mindig, amikor nyáron a hegyen tartottuk az edzéseket. Ez a bizonyos kör egészen gusztustalan, tartalmaz az elején meredek lejtőt, aztán erőteljes emelkedőt, aztán még erőteljesebb emelkedőt lépcsőkkel, majd némi lejtőt lépcsőkkel, aztán további meredek emelkedőt, végül lezárásképpen egy kis laza, enyhe emelkedőt, amit viszont ekkor már 90 foknak érzel. 

Több, mint egy éve futottam le ezt a kört utoljára, mindig meghalós élmény volt. Gyűlöltem.

Hát miért ne futottam volna neki most?:)

Kíváncsi voltam, meg tudom-e csinálni, vagy hörögve esek össze a lépcsős-emelkedős résznél.

Jelentem: megcsináltam. Nem a hörögve összeesést.

Összességében tehát kb 20-25 kőkemény hegyfutás volt a mai program, semmi más. A fkvőtámaszoknak nekiálltam, de a nyakbecsípődésem nem helyeselte még a dolgot.

Mindegy, ez is több, mint a semmi. Viszont ez a hegyre fel + KÖR kombó megtetszett, szerintem ráállok majd heti 2x-3x.


braking: nem Gellérthegy, hanem Gellért-hegy. Basszus, csilliárdezer helyen rosszul írtam évek óta.