Nyúúúúúúúúúlik

A spárgáról rég írtam, jelenleg  messzebb vagyok tőle, mint valaha - legalábbis szerintem.

Niki, aki sportakrobatika edző, és emellett velünk kungfuzik, tegnap közölte: márpedig nekem megvan az angol spárgám.

(ezen elcsodálkoztam rendesen, de valószínűleg arra értette, hogy le tudna nyomni annyira... :) )

Pár kép, ami ehhez kapcsolódik, tábori az összes:

Sportakrobatikás lányok is velünk táboroztak, megkértem őket, segítsenek nyújtani. Na, ilyet nem tesz az ember. Mert ezek a kedves kis lányok állatok: mire észbekapsz, négyen körbevesznek,  szólnak, hogy ülj terpeszbe, aztán az egyik az egyik lábadat húzza, másik a másikat, harmadik a kezednél fogva előre, a negyedik meg ráül a hátadra.

A páros nyújtás amúgy megszokott, és jó is. Pillangóülésben én pl. egyedül nem is tudom rendesen lenyomni a lábam.

Kinyiffant Béka Ászana. Ne ijedjen meg senki, épp helyzetet változtattam, azért ez a beteg póz. A sztori lényege: a lehető legszélesebb terpeszedben vagy, majd leteszed a felsőtested a földre, és átcsúszol hasonfekvésbe, zárod hátul a lábad. Aztán innen vissza terpeszbe. Mint egy csúszómászó kis lény.

Lábat fel, először ilyen cuccokra, polcra, korlátra, akárhova, aztán fára, mert ott nehezebb megtartani. És persze egyre magasabbra.

Ez is még helyezkedő pozíció épp.  Rájöttem amúgy: a lábam tök laza. A csípőm a  tré.

Ha így felemeled a kezed (oldalsó tartás, vagy bármi más is lehet), tuti meglesz mindkét oldalon a spárga, egyszerűen a testsúlyod és a gravitáció mgoldja:)