Apróságok

Tán 4x futottam le a "szigetkört" (Margitsziget, mint tudjuk).

Egyszerűen nem az én stílusom a "hosszútávfutás". Ok, ez csak valami 5, 5 km körül van, de én hegyre szoktam futni, max 15 percet, intenzív és meghalós az, annyi nekem elég. Olyankor ott a cél: feljutni a tetejére (aztán lesétálni a másik oldalon, és felfutni újra:)), nincs lehetőség arra figyelni, mennyi ideje futok, mert küzdeni kell az emelkedővel, lépcsővel. Egy szigetkörnél számomra mindig olyan végtelennek tűnt a táv, ettől az agyam bekapcsolta a "jajj, fáradt vagyok, szúr az oldalam"- panaszvillogót.

Viszont tegnap elmentem, és lefutottam a kört, 28 perc alatt úgy, hogy közben végig beszélgettem K-val, akivel együtt futottunk. Célokról, tervekről, emberekről, kapcsolatokról. Egyszer sem fogyott el a levegő, nem szúrt az oldalam, és a végén, amikor megálltunk, nem éreztem fáradtnak magam. 

Note: nekem ezek az apróságnak tűnő dolgok sokat jelentenek. Az év elején attól elszédültem, ha a lépcsőházban a lifthez vezető 5 lépcsőfokon fel kellett mennem, annyira padlón voltam. 

Egy ilyen könnyedén lefutott kör nekem nagy dolog: talpra álltam.

Ééééés: azt hiszem, végre megvan, ráéreztem a bicska helyes kivitelésének trükkjére. Ugye ez az a feladat (többek közt), amiből a szintvizsga erősítés részén 50 darabot kell prezentálni. A kar és a láb végig nyújtva, a kéz és a lábfej fent középen találkozik. Tehát teljes felülés kell hozzá, ahogy azt a gyönyörű rajzomon már párszor bemutattam:

Találtam videót róla, a kivitelezés itt sem tökéletes, de még ez közelíti meg legjobban. Ebből kell 50 db, dinamikusan, gyorsan, pontosan. Fúúúúj. 

Évek óta küszködök vele, sosem éreztem jónak. Ha valaki jól csinálja, olyan könnyednek tűnik, csapódik a láb, ésatöbbi. Részemről szánalmas hernyóvergődésnek éreztem általában ezt a gyakorlatot, hiába "kockás" a hasam. Az utóbbi 3 napban végre kattant valami a gépezetben,és sikerült úgy csinálni, ahogy azt a nagy terveket szövögető shaolin megálmodta.

Mindenkinek más a Csel, amitől végül szépen sikerül megcsinálnia a bicskát, az enyém: féltized másodperccel előbb kell indítanom a felsőtestemet, mint a lábamat. Sőt, igazából tán elég "fejben" hamarabb indítanom. Így egyszerre ér fel merőleges pozícióba a lábam és a felsőtestem, szépen rá tudok pacsizni a lábfejemre.
Különben eddig a legtöbbször valami hasonló bénázást műveltem csak (bocsánat, nem akarom leszólni a videóban szereplő nőt, csak azért látható, hogy nem ugyanaz, mint a fenti gyakorlat):

És megvan az Ultimate Reggeli Edzés vagy Futás Előtti Kaja (UREFEK).
Eddig zabkását főztem, ami pár perc alatt megvan, és tökéletes lenne, de mivel reggel főzöm, melegen kell belapátolnom, ami jóval megterhelőbbé teszi. Az előre megfőzött, hideg zabkása meg annyira nem finom.
Na de itt jön a csel.
Este összekeverem a zabpelyhet natúr joghurttal, megcukrozom ( hagyjuk az édesítőszereket, tré az ízük, inkább eddzél...), be a hűtőbe. Reggelre megpuhul a zabpehely, felszívja a joghurt nagy részét, fantasztikusan finom lesz, főzés nélkül. Lehetne gyümölcsjoghurttal is, de minek mesterséges aroma, meg egyebek? Inkább belekockázok egy barackot.

Szóval, ebből pár kanálnyi, és minden szép, mehetek futni, lépcsőzni, nem szalad ki alólam a talaj a leeső vércukor miatt (éhgyomorra edzés nálam kizárva), de nem is érzem azt, hogy teli a hasam, nem tudok mozogni.