Kóstoló

Olvastam Lusta Shaolin bejegyzését, és eszembe jutott, hogy amikor elkezdtem írni ezt a blogot, egy jóbarátom figyelmeztetett: "ha edzésről, vagy sportteljesítményről írsz, előbb-utóbb be fognak kóstolni".

Nem nagyon értettem, mire gondol. Ki, miért kóstolna?  Bárhogy is nézzük, a blogom alaphangvétele nem afféle "háhááá, ma is lenyomtam ezer fekvőtámaszt és megvertem mindenkit". 

Mégis igaza lett az ismerősömnek. 

Én itt csak leírom, mit játszottam aznap (ha van kedvem leírni...), és hogy mi járt a fejemben ezzel kapcsolatban. Azt is leírtam eddig is mindig, ha valami nem ment, sőt, leginkább azzal foglalkoztam. Egyszerű a képlet: azért gyakorlok sokat, mert nem vagyok tehetséges sztáralkat, akinek gyakorlás nélkül is mennének a dolgok. 

Mégis... 

Egyre több embertől jön ez a furcsa hozzá(m)állás, hogy... "Na, akkor bizonyíts." Nem így mondják, de érezhető.

És a tanácsok, a kéretlenek.

Én azért írogatok ide, hogy átlássam kicsit, hogy haladok, min kéne javítani. Mert az én fejem sem káptalan:) Sokszor kérek és elfogadok segítséget, tanácsot. De általánosságban azért inkább te is magaddal foglalkozz, a saját hibáidat javítgasd, ne az én gyengeségeimre mutass rá görcsösen. 

Sose mondtam vagy írtam, hogy kemény/menő/frankó kungfus vagyok. 

És tesztelgetni sem kell, nem szeretem. 

Sok példa volt mostanság erre is, az egyik kedvencem: Kálvin tér, tömeg, részemről egyetemről indultam hazafelé, fáradtan. Váratlanul hátulról rám vetődött valaki (rég nem látott ismerős). De jó volt látni őt, örültem neki. Utána jött az üzenet, hogy na, mégse vagyok olyan hú de shaolin, gyúrnom kéne még egy kicsit erre, mert mi az, hogy csak úgy mögém lehet lopózni.

What. The. Fuck. Most komolyan.

"Ha valaki nem tud valamit, azt szeretné, ha te sem tudnád." (fogalmam sincs, melyik filmből)

Igen, vagy kicsit finomítva: nem arra  figyel, hogy ő nem tudja, hanem arra, hogy te sem tudod még tökéletesen, ergo bele lehet kötni.Az meg tökjó, nem? Addig se kell azzal a kellemetlen érzéssel foglalkozni, hogy ő még csak nem is tesz érte, hogy tudja ezt a valamit.

Késő van már, ilyenkor születnek ilyen bejegyzések. De érett már.

Valószínű, hogy olyanok fogják magukra venni, akiknek pont nem kellene, de én most (meg máskor, máshol se) nem fogok neveket sorolni.

****

És hogy mit edzettem ma?

Leginkább zsákoltam, erősítettem kicsit.

Zsákon így játszottam:

• 3x1 perc lengyel 
• csak balegyenesek (2 perc)
• csak jobbegyenesek (2 perc)
• bal-jobb egyenes (1,5 perc)
• csak balkézzel mindenféle ütés -> egyenes, horog, felütés, testütés, csapott... (2 perc)
• ugyanez jobbkézzel (2 perc)
• és a végén kombózva mindent (3 perc)

A (pöttyök közti) szünetekben mindig megcsináltam 20 bicskát, 10 tolórúgást zsákon, 20 páros lábas felugrást (lábak a mellkashoz felhúzva)

Na, ez után részemről esélytelen volt például fekvőtámaszozni. Rongyként lógtak a karjaim:)

Amúgy a boxzsák az az eszköz, amit nagyon, nagyon megéri beszerezni. Ha kint tombol a jégviharzombiapokalipszis, akkor is be tudsz úgy melegíteni rajta, hogy konkrétan izzadj  - nekem ez mással (pl. ugrálókötéllel) nem sikerül lakáson belül. 

Meg húzódzkodórudat, falba fúrhatót, na azt is érdemes lenne, tervezem is. Főleg lábelemelésekre használnám, de persze húzódzkodnék is rajta, azt úgyis annyira szeretem. Annyira. Fúúúj.