make you sweat

A shaolin ruháról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy lenge nyári viselet lenne. Réteges is, bő is, tartja is a meleget, nem mindenképp egy Dry Fit technológiával készült holmi.

A teljes ruhát edzésre szinte sosem vesszük fel, a felsőben tényleg nem akkora élmény mozogni. Talán egy edző van, aki megköveteli, hogy minden edzésen ebben legyenek a tanítványai, de ott nem is maradtam sokáig (respect a tigriseknek). Viszont vizsgára, versenyre kell.

Illetve a kínai mester edzésén is ebben toljuk, szenvedünk is rendesen, plakátokon lehetne mutogatni az izzadt arcunkat, " no pain no gain", meg "no excuses" és hasonló feliratokkal.

Így hát az utóbbi időben ha edzek, vagy gyakorlok, beöltözök, mint állat: hosszú nadrág, hosszú ujjú felső, laza futódzseki (nem bélelt, azért na..). Szokjam a meleget. 

A vizsga előtt 1 héttel már minden nap a rendes shaolin ruhában fogok gyakorolni, mert azért nem csak annyi a csel ebben, hogy meleg, hanem sok-sok kis gonosz része van a ruhának, amiben bele lehet akadni pl. fegyverrel. 

Tehát beöltözve edzek, aminek az az eredménye, hogy 5 perc bemelegítés után már a fülcimpámról is folyik a víz, illetve a fülemen keresztül is próbálok levegőt venni, amíg kopoltyút nem növesztek. Kevesebb bemelegítés is elég így, és a nyújtás is sokkal könnyebb, újra kacérkodom azzal a spárgatémával:) 

Más: Xinyi Quan.

A "szív és az értelem ökle".

Ezt a formagyakorlatot tanította meg K. az edzőtáborban, azóta is szerelmes vagyok belé.

Magas szintű forma ez, meg is lepődtem, hogy "megkapom". Aztán rájöttem: rengeteget tud ez segíteni abban, hogy lágyabbak, folyékonyabbak legyenek a mozdulataim.

Kevert forma, félig belsőerős (sőt, tán háromnegyedig is..), a lassú, chivel teli mozdulatokat hirtelen váltja fel egy-egy kirobbanó ütés, rúgás. Gyönyörűséges.

A videón 1:19-től csinálja B., gyorsabban, mint szoktuk, de hát bemutatóról van szó. Közvetlenül utána K. lánccal játszik benne, érdemes azt is megnézni.

Viszonylag keveset foglalkozok mostanság ezzel a formával, inkább azokat gyakorlom, amik versenyre, vizsgára kellenek. Na de majd a vizsga után.... 

De: pár napja a Gellért-hegyen megmutattam egy volt edzőtársamnak, csak amolyan feelingesen. Mondván, sötét van, úgyse látja. 

Erre ő közölte, hogy "demotiválóan jó" a mozgásom, nagyon tetszett neki. 

Igazából nem is lehet elmondani, mennyit tud jelenteni egy-egy ilyen visszajelzés. Hogy valaki azt mondja, "példaképe lettem", még ha szerintem nem is gondolja komolyan.

Ami fontosabb, amit utána írt: "Te a Xiny közben belül mosolyogtál, éreztem." 

Sokan láttunk már bunyósokat, akik meccs közben mosolyogtak. Nem kihívóan, vagy pimaszul: egyszerűen csak ellazultak voltak, jelen voltak a pillanatban és jól érezték magukat, élvezték a "játékot". A harcos nyugodt mosolya - engem lenyűgöz. 

Így kellene megcsinálni minden formagyakorlatot, ezzel a belső mosollyal.