Kommentből bejegyzés, így spóroljunk okosan :)

Ez a blog 95%-ban magamnak szól: mit edzettem, gyakoroltam, mi ment, mi nem, mi fáj épp, miért. Belekeveredett a lélek is lassan, mert az, ahogy érzem magam, veszett nagy hatással van arra, hogy hogyan tudok edzeni, teljesíteni: leírtam hát azt is, miért éreztem magam elkeseredettnek vagy miért örültem.


Szóval ha valaki megbánt, és ez miatt én rosszul érzem magam, azt leírom. 
Nem azt, hogy ejj, de mekkora szemét az az alak, hogy megbántott - ilyen eddig sem fordult elő ebben a blogban, és ezután sem fog.  Nem arról írok, hogy ő milyen, hanem arról, hogy nekem milyen ez.
Azt írom le, hogy én hogy érzem magam amiatt, hogy megbántott. 
Ráadásul ezeket sehol nem osztom meg, aki rátalál a blogomra, és olvassa, az átugorhatja ezeket a nyüszögős  bejegyzéseket.

Deal? :)
Ha nem, akkor is így megy ez tovább.

(Mert például az asztalom sem köcsög, és nem utálom - na jó, néha igen - amiért én olyan szerencsétlen vagyok, hogy mindig belerúgok kislábujjal. A kislábujjam ellenben nagyon fáj ilyenkor, hát komolyan, az egész világ egy sötét és apokaliptikus hellyé válik a szememben abban a pár percben, amíg lüktet a kislábujjam. Tökmindegy, hogy ki a hibás: az asztal, mert ott van - mert én oda tettem... - a  mozgáskoordinációm vagy a kislábujjam kiálló lénye, vagy a maja naptár.  Erről több száz oldalas értekezést lehetne írni, minden és mindenki szempontjából megvizsgálva a dolgokat. De a kislábujjam fáj :) )