2012. november 6., kedd

Napsugarakat számolva



Újra napfelkeltefutás, azért kicsit visszasírom az óraátállítás előtti boldog időket.

A Citadellánál a korlátokat frankón lehet nyújtásra használni, az ember izzadtan, szuszogva felér, feldobja a lábát a korlátra, ráhajol, és békés mosollyal szemléli a felkelő Napot: 






Írtam ugyebár múltkor, hogy ilyenkor megcsinálom párszor a Xinyi quan nevű formagyakorlatot, mert az feelinges, viszonylag lassabb, energiagyűjtő, na meg csodaszép is. 
Meg azt is írtam, hogy milyen menő is lesz, ha majd Ezer Napfelkelte Öklének nevezhetem ezt a formát. Ma viszont, miközben reggel csíkszemekkel húztam fel a futócipőmet, rájöttem, hogy ha még ha mindegy egyes nap fel is kelek hajnalban, és felfutok a hegyre napfelkeltézni-formagyakorlatozni, beleértve a jégesős, tornádós reggeleket, vagy épp az ünnepeket is, na még akkor is több, mint két és fél év múlva lesz meg az 1000 napfelkeltém.
Ugyanis bármennyire is szorgalmasan edző kungfu panda vagyok én, a Nap még értem sem kel fel kétszer ugyanazon a napon. 


Azért az nagyon valószínű, hogy nem fogok minden áldott reggel napfelkeltefutással indítani (remélem, ezzel nem okozok nagy csalódást senkinek). Így hát ez jelenleg a leghosszabb távú edzős célkitűzésem, ilyen még nem is volt soha. Hol leszek majd akkor? Milyen szinten? Kik lesznek mellettem? Talán már lesz egy saját termem, ahol kungfut tanítok gyerekeknek, fiataloknak, és velem együtt futnak fel hajnalban? Vagy akkorra már rég eltűnök "ebben a formámban", mert nem sikerül mindaz, amit elterveztem? 

Viszont így belegondolva, már az is szép eredmény lesz, ha a formagyakorlatom a Száz Napfelkelte Ökle nevet viseli majd. Azt is tuti megünneplem.



1 megjegyzés: