"beteg dolog"

Úgy alakult, hogy ma pihenőnapot tartottam, erős voltam, és tényleg kibírtam, hogy ne edzek SEMMIT.

Rámférne talán több nap pihenő is, a lábaim kegyetlenül be vannak állva, persze, én dobálóztam itt olyan címekkel, hogy gyémántkeménységű lábaim lesznek, de amikor valóban olyan kemény a combom, mint egy szikla, az igazából már nem jó érzés.

Így viszont van időm és energiám leírni, mit is edzettem tegnap.

Reggel kutyástul felmentem a Gellérthegyre, szimplán sétálva, mert vittem a szablyámat is. Mennyire jó lenne, ha lehetne fent egy kis tárolóhelységem, ahova betehetnék pár fegyvert... Mert így csak akkor tudok futva felmenni, ha nem viszek magammal semmit. Talán még a szablyát cselesen fel tudom operálni a hátamra, de bottal esélytelen futkosni. 

Kutyasétáltatással összekötött gyakorlás volt ez: ilyenkor mászkálunk egy kört, Hunter futkos egy kicsit, aztán valamelyik gyakorlóhelyemre megyünk, ott munkamegosztás következik: a kutymónak kiadom a feladatot, hogy csináljon fogpiszkálót egy nagy faágból, addig én gyakorlom a szablyás formát.

A folyamat: kis darabokat tép le a fából, szétrágja, majd a nyelvét kidugdosva nagy komolysággal kiköpködi. A képen épp az utolsó mozzanat látható. Szerintem haláli.

10x csináltam meg a dan daot, ez így éhgyomorra épp elég volt. Éreztem a rendes bemelegítés, nyújtás hiányát, az ugrásokat ki is hagytam. De összességében egyre jobban összehangolódunk a szablyámmal.

Este kimentem a lépcsőhöz, botostul. Elszámítottam magam, később értem oda, mint terveztem, jócskán sötét volt már. Rendes gyakorlásra így sok esély nem volt, na meg ismerősömmel találkoztam ott,  nem szöszmötölhettem órákig a sötétben a botommal. 

Bemelegítésnek felszaladtam a lépcsőn egyesével, majd kettesével, lábsúllyal. Mivel előző este lépcsőztünk, nem esett mindenképp jól a dolog, talán súly nélkül kellett volna. Viszont most először mértem az időt is: egész jó lesz, alakulok. 

Utána elpiszmogtam a bot formagyakorlattal, részekre bontva. Sötétben másnak is leromlik az egyensúlyérzéke? Nagyon kis bénának éreztem magam.

De ezután következett a fő attrakció, ami teljesen spontán ötlet volt. Mi lenne, ha megpróbálnék lejönni a lépcsőn végig tigrissétával? 

Ezen már régóta hülyéskedtünk pár emberrel, de sosem próbáltuk még meg.  A tigrisséta vicces dolog, főleg olyan kungfu táborokban szokott előfordulni, ahol van hegy, lépcső,emelkedő.

A lenti videóban is látható, amikor négykézláb (térd letétele nélkül,ofkorz) jönnek le a népek a hegyről, hogy minden lépésnél a kezet a vállhoz emeljük,utána tesszük le -  ettől lesz halálos. 

Na, ezt próbáltam ki tegnap este a Kőműves lépcsőnél, 168 lépcsőfok, 14 szakasz. 

Végig.

Azt gondoltam, már az is menő lesz, ha a feléig sikerül lemennem, de igazából teljesen értelmetlen lett volna abbahagyni. Ez nem egy olyan dolog, amit az ember abbahagy a felénél. 

Nehéz volt, a sötétben kis alattomos kavicsok álltak bele a tenyerembe, az utolsó pár blokknál már káromkodtam is kissé. Nem csináltam még tigrissétát ezelőtt lépcsőn, nem "állt kézre" a távolság a lépcsőfokok közt, jóval nehezebbnek éreztem, mint egy sima dombról, hegyről való lejövetelt.

Sikerült, lent felálltam, folyt az izzadtság az arcomról, remegett a kezem. És örültem magamnak:)

Szerintem ügyes voltam, az ismerősöm szerint beteg dolog volt ez. Ő hozta a cuccaimat, a 3. szakasz után már azt mondta, elég volt, álljak fel. Hát, nem álltam:) 

Tessék,egy videó a lépcsőről, ezen lehet engem elképzelni, ahogy zúzok lefelé tigrismód, csoda, hogy nem hívta senki a pszichiátriát, hogy jöjjenek gyorsan értem kényszerzubbonnyal.

Holnap reggelre nagyon jó kis kihívást találtam ki magamnak, remélem, képes leszek legyőzni a cirkadián ritmusomat, ami állandóan azt diktálná,hogy aludjak legalább 9-ig.

Izguljatok.