Lazy Sunday

6:00

Ébresztő. Végtelen világfájdalom. Vasárnap hajnal. Épeszű ember ilyenkor délig alszik. Kávét.... 

6:50

Mélységes mély komorsággal és életutálattal ültem a villamoson, amin ilyenkor még csak részeg hajléktalanok alszanak, vagy arra próbálnak rávenni, hogy adjam nekik a reggelimet.

Aztán átment a villamos a hídon, és belesüt a szemembe a frissen felkelt Nap. Nem hagyja, hogy rosszkedvem legyen. A napfelkelte-futások jutnak eszembe, és már magamban mosolyogva szállok át a Kőbányára tartó buszra. 

8:30

Edzés Zhongwu mesterrel, a válogatott csapat jócskán megfogyatkozott, sokan talán engedtek a kísértésnek, és visszaaludtak. Egészen családias a légkör így. A bemelegítés "shaolin" fogó: ha elkap a fogó, azonnal visszaadhatod, éri bármilyen érintés, ergo kis bunyók mennek le, rúgásváltások... A mester új szabállyal tette pörgősebbé: ha az üldözött megcsinál egy technikát (pl. köríves rúgás, bukfenc, bármi), a fogónak is meg kell azt csinálnia, csak utána kergetheti tovább őt. A legkomolyabb látvány, amikor valaki észvesztve rohan a fogó elől, de menetközben gyorsan bukfencezik egyet, majd a szélrózsa minden irányába rúgdos, guggol....

A nyújtásnál kedvem támadt elsírni magam: zárt lábbal nyújtott ülés, lábfej átkulcsolva, nincs ezzel gond. De amikor egy srác ráül a hátamra, én meg gyakorlatilag lefejelem a bokámat - hát jajj. "Nagyon jó" - mondta a mester, elhaló hörgéssel köszöntem meg neki.

Maga az edzés aztán a fegyverek körül forgott, én a szablyás csoportban voltam. Jól ment, éreztem a szablyát most, és többé-kevésbé be tudtam építeni azokat a dolgokat, amiket múltkor mondott a mester,  és amiket K. tanácsolt tegnap. Persze rengeteg mindent kell még csiszolgatnom.  "Van az ember, és van a fegyver. Két külön dolog. De onnantól kezdve, hogy a kezedben van - már a részed. Egyesültök. Nem lépés és szúrás, nem előbb mozdul a tested, aztán a fegyver, hanem egyszerre."

(Amikor délután hazaértem, az edzőtársam, aki gyakorlatilag úgy mozog, mint egy született kínai shaolin, ezt írta: "Tök szépen csináltad a szablyát, basszus nagyon ügyi vagy." 

Fülig ért a szám, tán már csak évek kérdése, és tényleg lesz ebből a formagyakorlatból valami. Szablyázni jó! Viszont a vízhólyag a tenyeremen, az nem komfortos. Ebből látszik, hogy mit gyakorlok: ha sokat fegyverezek, a tenyerem árulkodik. Viszont ez azt is jelenti, hogy nem fogom elég könnyedén a fegyvert.)

10:00

Vége az edzésnek, de ekkor már jön a tömeg, kezdődik a gyakorlás a bemutatóra. 3-4 perc van arra, hogy igyak, betoljak pár szem szőlőcukrot.

50 embernek kellene egyszerre mozognia, nem egyszerű a feladat. Kínában picikoruktól így edzenek, nekik ez természetes, de mi individualista kultúra vagyunk, itt mindenki egyénileg jó, de ha megpróbálunk egyszerre, egymásra figyelve mozogni, az sokszor katasztrofális. Sebaj, haladunk. Alaptechnikákat és egy formagyakorlatot fogunk bemutatni.

Főleg szellemileg fárasztott le ez a 2 óra gyakorlás (persze fizikailag is megterhelő, másfél óra edzés után), hihetetlenül feszes az egész, mindenkire és mindenre figyelni kell. Az egyik sort (oszlopot?) én vezetem, így gyakorlatilag szinte hegyes elf-füleket növesztettem és még a hajszálaimmal is igyekeztem figyelni, mert ha hibázok, elbambulok (ami nem áll távol tőlem), akkor az egész sor (oszlop?) borul mögöttem. Nem bambultam el, hurrá.

13:30 

Hazaérve következett az, amiért ma büszke vagyok magamra: megérkeztem, letettem a táskám, csináltam egy cukros-tejes akármit, átöltöztem futószerkóba, és indultam a kutyával futni.

Félreértés ne essék: nem megszállott vagyok, egyszerűen csak a kutymót már muszáj volt levinni sétálni, ellenben én olyan éhes és fáradt voltam már, hogy nem lett volna türelmem szimplán sétálni vele, vagy egy futtatóban labdát dobálni neki. Akkor szerintem 5 perc lett volna a séta, az meg egy vizslának nem elég. 

Szóval tulajdonképpen lustaságból, hogy rövidebb idő alatt letudjam a kutty kimozgatását, és közben ne gondoljak az éhségre, futottunk fél órát, kicsivel több, mint 5 km-t.

Hazatoppanva, amíg megfőtt a rizs, le is nyújtottam (gyorsrizs volt...) Lesz nekem valaha angolspárgám? 

Lesz, hogyne lenne. Csak valaki rúgdosson már, hogy igenis szánjak több időt a nyújtásra. Esélyes, hogy filmnézés közben fogok spárgázgatni. Hamar megutálom így a Dextert, azt hiszem.

Sült csirke, kb. 3 evőkanálnyi rizs, sok-sok nyers répával, borsóval és kígyóuborkával. Imádom a zöldségköretet, de csak az ilyet, a párolt, semmilyenízű vendéglős változat nem nyerő.

18:00

Gellérthegy, mintha éjszaka lenne, olyan sötét van. Szerencsére vannak tökjól kivilágított helyek, lehet gyakorolni, ráadásul gyönyörű a kilátás. 

Botot vittem, mert 2 hét múlva lesz ugyebár a magyar bajnokság döntője, a botos formagyakorlatommal szereztem múltkor első helyezést, szóval elvileg ezzel a legnagyobb az esélyem, de hetek óta a kezembe se vettem a botot. Ez a fegyver pedig megbosszulja, ha hanyagolom: képes vagyok sípcsonton, fejen csapkodni magam vele, de egyszer a számat is úgy megütöttem, hogy bármelyik plasztikcica sírva fakadt volna irigységében  ha látja a felduzzadt ajkamat. 

Szerencsére most nem volt ilyen rossz a helyzet. 7x csináltam meg a teljes formagyakorlatot, aztán  eljátszottam 1-1 kritikus részlettel.

Orbitron és a megaharcosok, vagy mi.  Visszaverem a fényt, ezek szerint.

Ezt meg a lakótársamnak, szeretettel. Mindegy, ha szürke az ég, amikor napfelkeltét várnánk: fel kell futni este is:)