Híd

A Fegyencedzés tényleg nagyon lépésről lépésre építi fel a gyakorlatokat, egy kicsit is edzett embernek a legtöbbnél nem okoz nehézséget megcsinálni elsőre az 5. lépést.  Persze elvileg nem érdemes azzal kezdeni, de ami lényeges itt most: nem okozna nehézséget, pl. lenyomni a teljes fekvőtámaszt (ez is egy "ötödik lépés").

Eddig igazából csak a lábemeléseket csináltam, a többi annyira nem pörgetett fel (húzódzkodás, fekvőtámaszok). Viszont kitaláltam, hogy nekiállok a hídnak. 

Ennek a "mesterlépése" az, hogy állásból szép lassan lemegy az ember hídba, majd onnan vissza állásba.

Na, és itt jött a durva rész: konkrétan nem tudtam megcsinálni a 2. lépést. Nem tudom, hogy a karom a gyenge (nem hinném), vagy a hátam túl merev (esélyes) és/vagy a csípőm, derekam nem eléggé hajlékony (szintén nagyon valószínű), de képtelen voltam ezt megcsinálni, megemelni még meg tudtam pár centire a csípőmet, de "kitolni" már nem. 

Amúgy ezt már hamarabb észrevettem, edzésen, nyújtás közben: szinte ugyanezt kellett volna csinálni, csak terpeszülésben. Ott a lábak sokkal inkább segítenének benne, de úgy sem ment. Csípő-és deréktájékon éreztem a merevséget, blokkot.

Szóval, első lépéstől kezdem a dolgot, mert ennek fele se tréfa. Aztán remélem, ez segít, lazul valamennyit a szerkezet.

(Update, 1 héttel később: El se hinnétek, hogy ez a szülőpozíciós jógának tűnő laza kis gyakorlat milyen szintű izomlázat tud okozni. És ez még csak az első lépés. Mire a hídhoz érek, olyan gyönyörű hátam lesz, hogy sírva fakadnak majd a görög istennők is.)