Na, holnap reggel szintvizsga.
7-kor már indulunk, szóval elvileg legkésőbb 10-kor lefekszem.
Ma már nem gyakoroltam semmit, nagyon gondolkodtam, hogy lazán átgyakorlom a szablyás dolgokat, stb... de hagytam. Pihentem, lazítottam. A kutyámmal kocogtam csak egy kicsit, később majd nyújtok, szintén csak könnyedén, utána kamillás fürdőbe pottyanok bele 20 percre. Ez utóbbi nagyon hasznos, csak tényleg olyan a víz, mintha az ember telepisilte volna a kádat.
Nem mondom azt, hogy tökéletesen biztos vagyok magamban, és hogy minden feladatot simán meg fogok tudni csinálni. A mabum gyenge, már 2 perc után égnek a combjaim - a sok edzésre jó lett volna néha masszázs, például.
Sok minden van, ami még nem elég jó szerintem, mégsem mondanám azt, hogy halasszuk ezt a vizsgát későbbre. Már ott akarok állni. Csinálni akarom.
Mert hiába a gyengeségek, annyit edzettem, gyakoroltam az utóbbi hónapokban, hogy kell, hogy legyen eredménye.
Az életem nem omlik össze akkor sem, ha nem sikerül, de őszintén szólva, fontos nekem, hogy meglegyen ez a vizsga. Megvan a célom, és már nem akarom, hogy ez a cél csak szabadon lebegjen. Dolgozom érte: a pszicho mesterképzésen, a gyermekkrízis alapítványnál, a sportedzői tanfolyamon. Ezek kézzelfogható, valós időben működő dolgok, és azt szeretném, ha a kungfus része sem csak "majd egyszer", "ha úgy alakul", "amikor sikerül" lenne. Azt szeretném, ha sikerülne most ez a vizsga, hogy tudjak tovább haladni.
És mert igazolná, hogy jól döntöttem, amikor megalkuvás helyett a saját utamat választottam (hm, ez milyen rambósan hangzik). Februárban sokat kockáztattam, amikor egyesületet váltottam. Azt jósolták: visszaesek, évekbe telik, mire újra haladóként kezelnek, mire újra lehetőséget kapok, hogy a kínai mesterrel edzhessek. Nekem fontosabb volt az, hogy megmaradjon számomra a kungfu annak, ami. Azokkal az értékekkel és normákkal, amiket én társítok hozzá. Azért kungfuzom, mert jó, és végig ez maradt a legfontosabb szempont.
A vizsga eredményét nem mondják majd el azonnal, okt. 30-ig értesítenek minket. Lehet, hogy addig nem is fogok ide írni.
A blog túl van az 500. látogatón, ez nem nagy szám, de ahhoz képest, hogy mennyire nem divatos témát boncolgató, fikázó, fogyókúrázó blogról van szó, amiben ráadásul mások számára szerintem nem túl izgalmas bejegyzések vannak, egész meglepő. Bár, azok, akik a "pisilő izmok edzése" keresőkifejezéssel jutottak ide, gondolom csalódtak.
Ha ebből páran még szorítanak is értem holnap, akkor nagy baj nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése