Reggel 3,5 km futás a kutymóval bemelegítésnek, aztán Da Hong Quan, a teljes forma kb. 4x, utána a kritikus részletek gyakorlása jópárszor. Kritikus részlet: már rögtön az eleje, ha nem jó ütemben kezdem el, csúszik az egész, erőtlen lesz az ugrás is.
Fekvőtámasz, bicska, ennyi. A mabut így verseny előtt nem gyakorlom, amúgy is be van már állva combom teljesen.
Este... hát erre büszke vagyok. A Gellért-hegyre baktattam fel, gyakorlatilag nulla kedvem volt mozogni, masszázst akartam, jacuzzit, gyógyfürdőt, szaunát. Több, mint fél óra el is ment ezzel: lagymatagon szablyázgattam, de leginkább az ismerősömmel dumáltam. Meg is fogalmazódott, hogy hagyni kéne a francba:)
Aztán az ismerősöm elköszönt, én maradtam. És lenyomtam 10x a bot formagyakorlatot, aztán ott is a kritikus részeket gyakoroltam, végül még megcsináltam a szablya formát is 5x.
"Because f*ck you, that's why".
Mert nem lehet, ha már egyszer elindulsz gyakorolni, nem lehet azt mondani, hogy hagyjuk, nincs kedvem. Előtte lehet, ki lehet hagyni egy napot, simán. De ha már egyszer nekikezdek, akkor nem. Rossz érzés lesz utána: nekikezdtél, aztán abbahagytad. Ráadásul nagyon könnyű aztán rákapni erre, és egyre többször hagyod abba, ha nincs kedved, lusta vagy, nem kerek a világ.
Szóval én ha nekiállok gyakorolni, akkor ha fogcsikorgatva-káromkodva is, de csinálom. Maximum megbánom közben százszor, hogy elkezdtem.
De utána mindig jó, és ilyenkor extrán büszke lehet magára az ember.
Fú, és amúgy nagyon fincsi láberősítós mókát találtam ki,de még nem tudom kipróbálni, így verseny előtt nem akarok egyhetes izomlázat. Na de majd utána.
Fú, és amúgy nagyon fincsi láberősítós mókát találtam ki,de még nem tudom kipróbálni, így verseny előtt nem akarok egyhetes izomlázat. Na de majd utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése