Újra és újra megvilágosodom: hülye vagyok.

Egy arany, a szablya formagyakorlatért.

A pusztakezesben elvileg 3. lettem, aztán átmozgolódtak a pontszámok. Mindenesetre jó helyre esélyem nem volt, tegnap mégiscsak edzettem rogyásig, aztán összesen 2 órát aludtam az éjjel (önhibámon kívül, thanx to lakótársak hangoskodása).

Nehéz ez, kisértetiesen hasonlít a chang quanem feelingben arra, amit azon a versenyen csináltam, amikor anno 3 éve egyesületet váltottam. Ott is lassú voltam, mert igyekeztem kb mindenre figyelni, mindent beletenni, amit az "új edzők" mondtak. Most is ilyesmit érzek, megvolt a bejáratott kis formám, hoztam vele az aranyat-ezüstöt, most meg mintha újratanultam volna az egészet, teli van a fejem a "jajjerrefigyeljek, eztmáshogy" dolgokkal. Nem baj, mert jó dolgokat tanultam, és ha sikerül leülepednie és beépülnie a tanultaknak, azzal szintet lép megint ez a gyakorlat.

Nekem a szablyás gyakorlatom sem tetszett annyira, de K. szerint jó volt. A helyezést nem veszem figyelembe most, hiszen ebben a kategóriában csak 3-an voltunk végül. Örülök persze, nagyon:) De ez az arany nem jelenti azt, hogy jó a formagyakorlatom. Éééérted?

És amire ma jöttem rá: f*sz vagyok. Mert pihennem kellett volna tegnap, nem edzeni, és jóval hamarabb lefeküdni (akkor tán nem ébredek fel a lakótársak megérkezésére). Nem lett volna totál besavasodva mindenem, nem lett volna izomlázam. 

Az utóbbi hetekben minden nap edzés, plusz gyakorlok is, ergo 2 edzés per nap. Mellette a kaja teljesen rendszertelen, a vitamin elfogyott, későn fekszek... Így hogy a francba várom el magamtól, ill. a testemtől a jó eredményt, a fejlődést?

Pihenőnap.

Étrend.

Vitamin.

Holnap vizsga a mester előtt. Ha nem sikerül jól, azt is csak magamnak köszönhetem. És nem a gyakorlás hiányának - hanem annak, hogy nem figyeltem oda magamra.