A combvalamim köszöni a pihenést, jobban van, viszont reggel még nem éreztem úgy, hogy bölcs dolog lenne elmenni az edzsére, így kihagytam, és jó sokáig aludtam. Ritkán fordul elő, hogy 7-8 óránál többet alszok (nem megy), de biztos jót tesz a szervezetnek (meg a szépségnek, mondaná a Cosmo), regenerálódnak a kisebb sérülések is.

Talán végig tudtam volna csinálni az edzést, de esélyes, hogy már az elején (láblendítések, rúgások - "húzd meg jobban", "dinamikusabban, erősebben"... ) tovább rontom a helyzetet. Szombaton verseny, vasárnap vizsga,  nem kockáztathattam, hogy napokig nem tudok gyakorolni a fájdalomtól.

A diclac krém + magnézium kombót nyomtam reggel is, délután viszont már nem bírtam magammal, felsétáltam a hegyre a szablyámmal. A Gellérthegyre valószínűleg a legrövidebb és legmeredekebb utat szoktam megtenni felfelé. Anno 3 éve, amikor először mutatta valaki ezt az utat (épp edzésre mentünk), még kiköptem a tüdőmet. Ma már meg sem érzem, tényleg séta-élmény, csak onnan gyanítom, hogy ez tényleg meredek, hogy amikor valakivel ott sétálok fel a hegyre (kutyát futtatni, sörözni, bármi), akkor komoly szuszogós bazdmegeket kapok.

Lassan el kellene kezdeni futni is ezen az útvonalon felfelé...Futáshoz pedig beszerezni azt a bizonyos kis mindentudó menő kütyüt, ami kijelzi majd, hogy mikor kaptam szívrohamot.

Óvatosan mozogtam, nem erőltettem a mabot, mély pubut, és hagytam a Chang Quant is (túl sok benne az egylábas terhelés).

A szablya formagyakorlattal nem volt gond, sőt, most éreztem azt, hogy rendben lesz ez a versenyen. Volt már jobb is, persze - de ennek a gyakorlása közben törtem el harmadszorra a bokámat, természetes, hogy még nem repkedek olyan bátran. 

A Tong Bei Quant is megcsináltam 5-6x, az ugrásokat hagytam. Ezzel a formával érdemes lenne - vagyis KELL - majd többet foglalkoznom, molyolnom, erőteljesebbé tenni a lágy-erős részek kontrasztját. Jelenleg gyors, talán erős is. Viszont még csak elvétve pislog fel benne a chi. Pedig ebben a formában, ha hozzáértő ember csinálja, nagyon szépen látszik egyfajta hullámzás. Fel, le, kinyit, kitár, szélesen, bezár, szűken, robban.

 Kaja. 

Na igen.

Ma: reggel tejeskávé és a kutyasétáltatásból hazafelé jövet szerzett pékalkotás (virslis-sajtos... levél? táska? mi volt ez?)

Fél 6-kor nagy adag kínai: zöldséges tészta és szezámmagos csirke.

Igen, erre több szót nem is érdemes vesztegetni... Életem egyik nagy eredménye és fordulópontja lesz, amikor végre képes leszek tényleg, huzamosabb ideig rendszert vinni az étkezéseimbe.

Nincs veszve minden, van még pár narancsom, estére pedig talán nem felejtem el a fehérjét sem.