Hozzáállás

A tegnapi gyakorlás minden volt, csak edzés nem.

Pedig minden adott lett volna hozzá: kb. heten voltunk, mindannyian a "kiválasztottak" (ez milyen egocsászárosan hangzik, jajj) közül: a kínai mester csapatában edzhetünk. Azért is beszéltük meg a közös gyakorlást, mert vasárnaptól újra beindulnak az edzések a mesterrel, és jó lenne kissé összekapni magunkat. Olyan srácok voltak ott, akikre - szinte mindegyikükre - felnézek, vagy épp tátott szájjal csodálok: Cs. számára ismeretlen a gravitáció fogalma, félelmetes, milyen ugrásokra képes. M. kőkemény bunyós. És így tovább..   Általában kamera-üzemmódra állítom a szememet, ha velük edzek, hogy minél több mindent el tudjak lesni tőlük.

Viszont tegnap kb csak beszélgettünk, hülyéskedtünk, felfutottunk 3x a lépcsőn, lazítgattunk, nyújtottunk ráérősen, aztán csináltunk pár láblendítést meg rúgást. Az idő nagy részében csevegtünk (ami mondjuk nem rossz dolog, csak ha tudom,akkor vittem volna üccsit meg rágcsát).

Nem egyszerű olyan embereket találni, akivel jól lehet együtt gyakorolni edzésen kívül. Akik akkor is tudják hajtani magukat, amikor nincs tanár, edző, aki ostorral csapkodná őket.

Én őszintén szólva, nem szeretek sokat beszélgetni, álldogálni edzés közben. Az edzőtársakkal való bandázás, hülyéskedés teljesen oké - edzés előtt és után, vagy kb. bármikor, edzésen kívül.

Én edzés előtt egy kicsit átállítom az agyam. Kell, különben feleennyit sem bírnék.Nem érdekel más, csak amit csinálunk épp. Figyelek a tanárra, figyelek magamra, és igyekszem a lehető legjobban kihasználni az edzésre szánt időt. Egyszerűen időpazarlásnak érzem ilyenkor a beszélgetést. 

Persze szeretem, ha jó hangulatú egy edzés vagy gyakorlás, egy-egy poén simán belefér, sőt, kell is, olykor életet ment. Vagy épp ellenkezőleg: volt már, hogy majdnem legurultam a lépcsőről, mert miközben vágtattunk felfelé, valaki benyögött egy mondatot, én meg összeestem a röhögéstől. De összességében ez volt pár másodperc - nem álltunk meg. Az a halálom, amikor valaki újra és újra megszakítja a gyakorlást a szövegelésével. Pár mozdulat - 5 perc duma - nagy nehezen még pár mozdulat - megint 5 perc duma.

A léleknek tök jó, ha csevegünk, de minőségi edzésmunkát így nem lehet végezni.

A tegnapi röpke bejegyzéshez pedig még annyit (végülis ez is a hozzáállás témakörbe tartozik): valahol ott kezdődik a kungfu, amikor elhagyod a komfort zónádat. Amikor akkor is nekiindulsz edzeni, ha épp rohadtul semmi kedved sincs hozzá.

Mert ha csak olyankor edzenénk, amikor minden klappol, teli vagyunk energiával, a fejünk-lelkünk minden gondtól mentes, a testünk minden porcikája kicsattanó formában van - hát, nem tudom, hány edzésen vennénk részt egy évben. Nekem legalábbis ritka, hogy minden összejönne.

Későn ettél, még nehéz a hasad. Nem aludtál jól. Álmos vagy. Frontérzékenység. Teljesen felidegesítettek. Fáj a vállad. Nem vagy elég laza. Izomlázad van. Rég nem edzettél, tré formában vagy. Fáradt vagy.

Na és? Csak indulj el, a fenébe is. Kezdj el edzeni. Az elején még káromkodni is lehet (ha egyedül gyakorlok, akkor hangosan, ha edzésre megyek, akkor csak magamban, végig az úton).

Mert holnap sem lesz jobb. A tökéletes napra várhatsz, és ha tényleg csak nagyon "kocakungfus" vagy, akkor ok, maradj otthon, de fejlődni, eredményt elérni így nem lehet. 

Ráadásul hihetetlen erőt tud adni egy ilyen edzés. 

Vasárnap legszívesebben a falba vertem volna a fejem, amiért megígértem valakinek, hogy elmegyek vele lépcsőzni. Álmos voltam, fáradt és jól bekajáltam előtte mekis cuccal - végtelenül zord hangulatban caplattam a lépcsőkhöz. Aztán gyakorlatilag megdöntöttem a saját rekordomat, iszonyúan tudtam a testem, és teljesen feldobott hangulatban mentem haza.

Hozzáállás.

Néha (sokszor) össze kell szorítani a fogakat, és szinte erőszakot venni magunkon, hogy akkor is nekiinduljunk, ha legszívesebben a facebookon zombulnánk egész délután. 

De aztán mindig kiderül, hogy megéri. Annyira megéri.

Az emberekben csalódhatsz, még a mesteredben is. De a kungfuban nem. A kungfu nem hagy el, nem csal meg, és mindig ugyanazt adja, vagy épp mindig többet: amit te beleteszel. Mert a kungfu benned van. A többi csak a körítés.