Megszakítva kicsit a kungfus-lépcsős-bunyós hírfolyamot, (nekem) izgalmas hírt hozok: végre táncolni fogok.
Táncolni jó. Régesrég, zsenge 13 évesen valami showtáncra jártam pár hónapig, később hip-hopra, szintén maximum fél évig, aztán 3 éve hastáncoltam egy kicsit. Mindet imádtam, a hastánc például nálam "kiváltotta" a taijit: elértem vele azt, amit a taijival sosem - megnyugodtam, ellazultam, "áramlottam". Ezek nekem nem könnyen mennek, első mesterem épp ezért erőltette a taijit nálam. Sok értelme nem volt... emlékszem, egyszer egy gyakorlatot "extrahiperlassan" kellett megcsinálnunk, negyedóráig tartott a formagyakorlat. A végére mindenki teljesen kisimult, lebegett, egyesült az univerzummal, ésatöbbi. Én majdnem elsírtam magam a felénél, remegtem a türelmetlenségtől, öregedtem vagy 5 évet.
De már évek óta nem volt időm táncra járni.
Most berágtam, mondván: csakazértis. Kell. Heti 1 táncóra bele kell, hogy férjen. Hogy úgy mozogjak, hogy abban tényleg csak a játék,szabadság, öröm. Nem lehet, képtelenség mindig, mindenhol erősnek lenni - egyetlen kiborulásom volt az edzőtáborban, és az épp ez miatt.
Ezt találtam (azon kevés órák egyike, mely hétvégén van - hétköznap nekem esélytelen), ilyet még nem csináltam, de nagyon tetszik, és ahogy látom, egészen segíteni, fejleszteni fogja a kungfumat is. Lazaságot, lágyságot, hajlékonyságot ad. Azon a szinten, ahol én vagyok, már nem elég, ha brutálkeményen és gyorsan meg tud az ember csinálni egy formagyakorlatot - a másodperc törtrésze alatt kell váltani a kőkemény, erős és a lágy, vízesésszerű mozgás közt. Ez nekem még sokszor nehezen megy, de a tánc erre nagyon jó eszköz.
Más: tekintve, hogy az ősszel elvileg szintvizsgára megyek (ha végre, 3 év után megszervezik...), átgondoltabbak lesznek kissé a gyakorlásaim, főleg a vizsgaanyagot fogom csinálni. Ám mivel az is rengeteg, alkotok valami edzésterv-féleséget, hogy ne csússzon nagyon ki az irányításom alól a dolog. Neki is állok, bizony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése