Összekapom magam, és leírom a szombati versenyt, ha már egyszer, na.
3 formagyakorlat kategóriában indultam: pusztakezes, rövidfegyveres, hosszúfegyveres. Ezeket külön kellene ám írni a blogspot szerint.
A verseny a kungfu szakszövetség országos bajnokságának 2. fordulója volt, 20-án lesz a döntő, oda már csak a meghívottak mehetnek. A legtöbben nem szeretjük ezeket a ranglista bajnokságokat, nagyon sokszor érezzük azt, hogy a shaolinok itt valamiért hátrányban vannak a más stílusokkal szemben, "furcsa a pontozás". Viszont ezekkel lehet kvalifikációt szerezni például az EB-re.
A pusztakezes kategóriától féltem igazán, a Da Hong Quannel indultam. Ami, mint már oly sokszor leírtam, veszettül hosszú, nehéz és fárasztó. Ráadásul nem egy versenyforma, nem nagyon lehet vele "parádézni".
A 14-i vizsga miatt akartam ezzel indulni a versenyen, azt akartam, hogy szerepeljek vele közönség előtt. Képes legyek megcsinálni bírók előtt, "tétre".
Tulajdonképpen jól sikerült, én elégedett voltam, annyi hibám volt, hogy az elején nem találtam el a kezemet egy rúgással, ami pedig a szépségét adta volna a kezdésnek (magas köríves rúgás az ellentétes tenyérbe). A vicc, hogy előtte a folyosón vagy 10x megcsináltam azt a részletet, többen meg is dicsérték, milyen erős és pontos. A páston meg nem talált... Ez, ha az ember a formagyakorlat elején hibázik, könnyen (és érthető módon) el tudja rontani az egészet: elmegy a kedv,elbizonytalanodunk. Most ezt nem hagytam:)
Bár dobogós helyezést nem értem el, a visszajelzések szerint jó volt, "jobb, mint edzésen szokott lenni", "látványosan fejlődök". P. (edző 2.0) közölte, hogy tetszett neki, ha így csinálom a vizsgán is, nem lesz gond.
A szablyás formámmal ezüstöt szereztem. Jónak éreztem, bár mostanság sokat javítgatott rajta Zhongwu, a kínai edző ( a válogatott csapattal most fegyveres edzéseink vannak), és ezek a kis módosítások még nem rögzültek, nem ülepedtek le, ez mindig gyengíti egy kicsit a gyakorlatot. De ezzel fog szintet lépni... :)
Nagyon szeretem ezt a formagyakorlatot, hiába határoztam már el sokszor, hogy ideje lenne megtanulni a haladóbb, látványosabb szablyás formát, sosem tudom "letenni" ezt, úgy érzem, rengeteg lehetőség van még benne. Gyorsabban, folyékonyabban, magasabbra ugorva....
A hosszúfegyveres kategóriában, a botos formagyakorlattal szereztem I. helyezést. Erre igazából csak azt tudom írni, amit már pár bejegyzéssel ezelőtt: ha többet foglalkoznék vele, még sokkal jobb lehetne. Mert jelenleg messze nem olyan, mint szeretném. Örülök az aranyéremnek, persze, de nem ez a lényeg.
Ami pozitív visszajelzés: többen mondták, hogy a nagy zajban is onnan tudták, hogy én botozok, hogy zengett a csarnok, amikor a földre sújtást csináltam:)
Két dolog van, amire nagyon kényes vagyok, és nem bírom, ha finomkodnak vele: a shaolin bot, és a boxzsák:) Az utóbbit ütni, rúgni kell, nem simogatni. Szakadjon le. Ha fáradt vagy, akkor is úgy üsd, mintha bordákat törnél épp el.
A botot pedig - elnézést - odabaszósan kell csinálni, nincs mese. Ez nem egy kecses jian (egyenes kard), ennek suhognia kell, és ha földre sújtasz vele, ott az ellenfeled számára vége a harcnak (formagyakorlatban "képzelt ellenfél", az egész mozgás olyan, mintha küzdenél - akkor kezd el élni a dolog, ha ezt elképzeled).
Sokat kéne gyakorolnom bottal, hogy ne csak a fejemben éljen az az igazán erős, gyors formagyakorlat, amitől a nézők is hátralépnek, hiába állnak messze. Láttam már ilyet - az első mesteremtől.
Amíg vártam a kategóriáimra, leginkább a sanda meccseket néztem.
Felpörgött bennem valami izgalom, várakozás, félelem.... Újra ki akarom próbálni, milyen azon az emelt páston állni, az ellenféllel szemben. (a sanda meccsek emelt páston vannak, ahonnan az ellenfeled ledobhat, lelökhet... vagy te őt)
Megbeszéltem K-val, hogy ha túl leszek a vizsgán és a következő versenyen, akkor ráállok kicsit a sandára (most az utóbbi hetekben abszolút nem mentem bunyó edzésre, ne sérüljek le).
