Ezt még hétfőn kezdtem el írni, akartam bővíteni, de már nem fogom:)

Gondoltam, leírom, milyen volt a Shibos edzés, de nem teszem.

Lustaság fél egészség, tudjuk, meg kint már elvileg forr a tésztámhoz a víz, de... ajj, de izomlázam van, nem egyszerű még a gondolat sem, hogy felkeljek innen.

(kimentem, megnéztem, nem forr még - na ez a szivatás...)

Csak a legmaradandóbb élményeket okozó dolgokat említem meg ama vasárnap reggeli edzésről:

LÁBLENDÍTÉS. Előre, kifelé, befelé. (ez utóbbi kettőt már köríves rúgás néven is ismerhetjük, bár ha az ember ténylegesen rúg, azt nem nyújtott lábbal teszi - ergo még mindig inkább láblendítés. De ha meg mondjuk "csak" akar adni egy csattanós pofont a talpával, talpélével a másik orcájára, akkor teheti így is, ergó rúgás...)

Mindegy. Mindenhol, minden shaolin edzésen része a bemelegítésnek, lábanként kb 10-20, végig a terem egyik végéből a másikba, nincs is gond vele.

A videó elején látható a gyakorlat, a pózolás nem része:)

De a Shibos edzésen a kifejezetten hosszú terem egyik végéből a másikba kb. 6x haladtunk át, meghúzott, dinamikus, gyors láblendítésekkel, aztán megálltunk, hogy egy helyben is gyakoroljuk... lábanként 100x. 

EEEEEEEEeeeeeeeehhhhh. 

Az első bejegyzésben említett combizomszalagínizémizé most újra jelzi, hogy ő még bizony ott van, és az összesen talán 200 láblendítést ő bizony nem díjazza annyira.

A másik: EGYLÁBAS GUGGOLÁS.
Ilyen:

Na, ez egy igazán undorító dolog - minden kell hozzá. Például egyensúlyérzék, ami nekem a fejlesztendő képességek listáján van.
Általában korlát, bordásfal vagy hasonló mellett végezzük, és egy kézzel kapaszkodunk. Vagy lépcsőzésnél, ha nagyon szupermennek érezzük magunkat, próbálkozunk kapaszkodás nélkül párszor, erőteljesen imbolyogva, vagy épp fenékre huppanva.
Nos, a vasárnapi edzésen ezt is a terem (ami továbbra sem kicsi) egyik végéből a másikba, folyamatosan kellett csinálni, természetesen kapaszkodó nélkül. Lépsz egyet - guggolsz, lépsz, guggolsz....
Lehetetlen?
Máshol talán igen.
De ott, a kínai mester edzésén megcsináltam.

Mai megvilágosodás: ha valaki egészen komoly kockázatot vállal érted (mondhatni a " neve alá fogad", és a megbecsülését, ill. a kollégáival való viszonyát teszi kockára ezzel), akkor azt igencsak illik megbecsülni (szóismétlés, hurrá), és egy ideig meghúzni magad, nem csinálni hülyeséget.

Ok, a hülyeség mindenkinek más, lehet nekem valami jelentéktelen poén, ami neked már nem elfogadható,és fordítva. Erre nem könnyű ráérezni, és épp ezért a fenti megvilágosodás: viselkedjünk szépen, akár kicsit fal mellett is, addig, amíg nem tapasztalod ki, hogy a másiknak mi fér bele, mi nem. Addig figyelni, tapasztalni, sőt kérdezni is. Nem vagyunk egyformák, és ami máshol ok volt, vagy akár támogatott is, az nem biztos, hogy egy új helyen is oké.

****************

Ez meg már ma:

A fekvőtámaszos projektről nem is írtam azóta, nos, ugye akkor megszületett az elhatározás, aztán még aznap olyan edzés volt, ahol valami 120 fekvőt toltunk le összesen... Hát utána már nem vicceskedtem a sajéát kis projektemmel. Másnap meg egykezes fekvők a sanda edzésen...

Így hát 4 napja csinálom csak, ma volt a "4x26 - nap". Az első még simán megy, a másodiknál viszont 20 felett már igencsak szenvedek, a negyediknél pedig már 10 után  fogat csikorgatok. Megállok, de nem teszem le a térdem, tartom a szabályos támaszhelyzetet (ami megintcsak nem egyszerű), és igyekszem rávenni magam a folytatásra. Minél hamarabb folytatom, annál jobb, mert mint írtam, maga a szabályos támaszhelyzet megtartása is fárasztó, karnak is, hasnak is (konkrét hasizomgyakorlat is épül erre - egyszerűen menj le fekvőtámasztartásba, tartsd egyenesen a tested, de tényleg mintha egy deszka lennél, és... csak tartsd. A hasad imádni fogja.). Ez a legdurvább: amikor magamban fújtatva, iszonyúan koncentrálok, bekapcsolom a "csakazértis" módot, és újra hajlítom a könyököm....mert már csak 16... már csak 9... még 4, ez már menni fog, simán, menni fog...

Amúgy meg?

Terveztem leírni egy csomó mindent, tervekről, célokról, kis eredményekről.

Fáradt vagyok. 

Tanulnom kell, felvételi, időt kell szorítani a pénzkeresésnek is, és annyi mindent kellene gyakorolni... De most a következő hetekben a tanulás a legfontosabb, az edzésekre elmegyek persze, de nem valószínű, hogy itthon sokat fogok tudni most edzeni.

És a mai napi filozófiai kérdés: vajon ha megszűnne sütni a Nap, és sötétben élnénk tovább, mennyi idő alatt felejtenénk el, milyen volt a napsugár érintése, melege, fénye?  Mikor lenne az a pont, amikor már nem tudnánk felidézni azt,  ami annyira természetes volt...?
Rettegek a választól.

Elnézést, ebben sokat káromkodom, nagyon. Én szóltam...

6-kor kelek, letolom az eltervezett zabpelyhet (tejjel leöntve, fél adag fehérjeporral ízesítve), igyekszem nem visszaköpni, nem rossz az íze, de korán van, alszik a gyomrom, nem tűr betolakodókat.

Lekómázok a villamosmegállóba (4-es, Újbuda-kp.), szűk farmer, gombos felső, ami a keblemen szeret kigombolódni, mégszűkebb..... mi ez?Hát ilyen blézerféleség, military style, összehúzni nem tudom mellkason, mert megfulladok. Plusz tarisznya, teli edzőcuccal.

A villamos csak 15 perc múlva indul.

Mi a franc? Nekem 15 perc múlva indul a buszom a Harminckettesek teréről, ha nem érem el, nem érek oda az edzésre, márpedig Shibos edzésről nincs késés. Elképzelhetetlen.

Ó, bazdmegbazdmeg, ok, uccu, gyorsan legyalogolok két megállót, a Petőfi híd budai hídfőjénél tuti elkapok egy 6-ost. Szedem a lábaimat, a testem, az izületeim még nyikorognak, reggel sosem vagyok formában, a zabpehely meg ki akar jönni, zöldesnek érzem az arcom, jajj, nem kéne hányni.

Még 50 méter a megállóig, erre kikanyarodik a 6-os, és már megy is tovább. Óóóóó, bazdmeg, de tényleg. Haljál éhen, lassú kínok közt, te rohadék. 

Megállóba beüget, táblát néz, igen, tényleg nem fog jönni hamar villamos, na most akkor mi legyen. Ennyit a fényes pályafutásomról?

Cifra káromkodás, kitérve a "csakazértisbasszameg" minden verziójára, neki a hídnak, uccu, fussunk. A zabpehely indulna kifelé, nem hagyom. A kib*szott gombok kipattannak, szabadságot a melleknek, tök jó, köldökig dekoltált lettem, lila csipkés melltartó power. Futtában igazítanám, összegombolom, kigombolódik, összegombolóm, kifuckingolódik, na majd a tarisznya pántjával takarom, de ez se jó, basszameg, megállok, levegő kifúj, hasmellkastüdő behorpaszt, military felsőt összehúz. Arc elkékül, pihegni tudok maximum, nem baj, sprint tovább. 

A tarisznya sem futásra termett, se fogása, se semmi, veri a fenekemet, hurrá, az apródcsizmám meg nagyon kényelmes sétára, de mivel kétszer beleférnék, futásnál repked benne a lábam. A farmerem extraszűk, de derékban ugye kifogytam, mint mindent, csúszik lefelé, lassan mindent megmutatok. Lihegek, reggel van, kavarodik a gyomrom, ilyen szerkóban nem lehet futni, fucking shitshitshit.

Fütyülnek valami kocsiból, a jó kurva nénikédet te köcsög, ok, ez már a Corvin köz, már csak egy megállónyit kell futnom, és még van 3 percem, istenkirály vagyok, most már elérem. Két csaj jön szembe, csodálkoznak nagyon a jelenségen, mit fut ez az idióta kora reggel kb. buliszerkóban, hatalmas tarisznyával, mínusz xxxsss méretű, fűzőként funkcionáló felsőben, megtornappanak, bevág elém az egyik, rohaggyámámeg, takarodj az utamból, hát jókedvemben rohanok én szerinted, nem azért mert sietek, mi? 

Nem bírom, esélytelen, meg kellene állni, össze fogok esni, már csak pár méter, meglesz, meglesz, aztán hányok.

Megállóba bevágódás, miért nincs itt senki, tömeg szokott lenni, mi ez a sárga tábla... "Ideiglenes megálló a körút másik oldalán..." Ó, hogy haljál szomjan és éhen egyszerre, sprint a túloldalra, tovább, ott a tömeg, hahhhhhhhhh levegő kifúj, csapzott hajat elegánsan kisimít az arcból, ügyet se vet a döbbent fejekre, én így közelkedem, ne szóljál be. Utánam 3 másodperccel befut a busz is.

elértem, kurvaannyát.

"Ma legkésőbb 11-kor lefekszem..."

Az, hogy most, azaz 0:06-kor írok, mit is jelent?

Igen, azt:

Megint  éjfél után fekszem le, miközben elvileg legkésőbb 6-kor kelek, bár az 5:40 lenne az optimálisabb. Direkt itthon maradtam, semmi szombat esti lazulás - de így minek? Ha elég hajlékony lennék, most szívesen fejbe rúgnám magam. (bár, talán elég hajlékony is vagyok...)

Holnap reggel Shibos edzés, azaz Shi Xing Honggal, a kínai Shaolin templom 32. generációs harcos szerzetese tart edzést a "kiválasztottaknak". Ilyenkor illene korán lefeküdni, és kipihenten, kirobbanó formában menni edzésre. Ehhh.

A következő napokban pedig erősen ráállok a kutatómunkára. Máshogy akarom csinálni az edzéseimet, pontosabban az önálló edzéseket, tehát azt, amit egyedül gyakorlok. Fúúú, ilyen körülményesen is csak én tudok fogalmazni.... 

Szóval ok, futok, lépcsőzök, zsákolok, erősítek, tolom a kis fekvőtámaszaimat,  szarrá hajtom magam egy-egy formagyakorlat végzésével... 

De rendszer nélkül. Nem mondom, hogy "ennek így nincs értelme", mert hülyeség,  hogy a viharba ne lenne értelme. Csak valószínűleg sokkal, sőt SOKKAL többet ki tudnék hozni magamból, sokkal magasabb szinten járnék, ha kicsit átgondoltabb, célirányosabb edzéseket követnék.

Mert összességében nem az a célja a gyakorlásnak, hogy meg tudjak csinálni x+1 db fekvőtámaszt, vagy frankón végrehajtsak egy bonyolult botos technikát.

Összességében az lenne a célja többek közt, hogy

- javuljon az állóképességem

- dinamikusabb, gyorsabb, robbanékonyabb legyen a mozgásom

- javuljon az egyensúlyérzékem

- javuljon a mozgáskoordinációm

...mert ha ezek megvannak, akkor gyakorlatilag nem egy adott, begyakorolt formagyakorlatot, hanem az összeset végre tudom hajtani -jól.

Írtam K-nak erről, még nem reagált, de reménykedem benne, hogy tud segíteni. A netes irodalmakra nem akarok nagyon támaszkodni, 10 szakértő 10 különböző, egymástól totál eltérő dolgot ír, és vadul hülyézi a másikat - ebbe nem megyek bele, nem érdekel. Inkább megkeresek egy olyan versenyzőt, akin látom, hogy tényleg sikereket ér el, jó formában van, és profi, azaz muszáj, hogy jól csinálja, mert hát "ez a dóga":) Ilyen Nagy Tibi, hozzá jártam 2 éve bunyózni. Hihetetlenül jó edzéseket tartott, és emberileg is nagyon ott van. 

0:32, még zuhany, stb., gratulálok, ennyit a nagy alvásról.

Mégiscsak lesz fejrúgás, bizony mondom.

Ja, és kitaláltam, hogy holnap reggel szendvics vagy csoki helyett zabpehely lesz az edzés előtti kaja. Elvileg tök jó lesz nekem ettől.

Legyen így

A mai mozgolódás kimerült a reggeli futásban, és az azt követő hasazásban. A futás megint kutyafuttatóig és vissza történt, összességében tán 25 perc volt - nem vagyok egy maratonista:) Zenével olykor szeretek futni, de kutyával is nagy élmény, egyszerűen feelinges, ahogy szépen üget mellettem a kutymó. Ráadásul valamiért kifejezetten pasivonzó dolog ez, ahogy észrevettem, nem mintha lenne jelentősége, mert úgyse állunk meg ismerkedni, de azért ezek a mosolyok, tekintetek tudnak kicsit dobni az ember reggelén.

A hasazás megint fitballon zajlott, 3x30 hasprés, igen, ebből is lehetett volna sokkal több, de éhgyomorra ennyi telik. Meg aztán, ahogy már írtam: labdán sokkal intenzívebb a gyakorlat, rendesen küszködtem az utolsó pár darabbal.

Utána szociálpszichológia beadandó írása, aztán mozi, majd macifröccsözés.. szóval az esti edzés kimaradt, de néha belefér ennyi, vasárnap reggel úgyis edzés, ergo holnap korán fekszem. Holnapra laza lépcsőzést és fegyveres gyakorlást tervezek, sok-sok molyolással, szöszmötöléssel a bot formagyakorlatot és alapgyakorlatokat illetően.

Na, ééééés.. olybá tűnik, így fognak telni a heteim, már ami a konkrét, mondhatni szervezett edzéseket illeti. A gyakorlásokat, futásokat, stb nem írtam bele, azt egyelőre úgyis mindig spontán találom ki, mit is csinálok. Tehát ez a heti beosztás, plusz jön mellé minden nap az önálló edzés, amit okosan hozzá kéne igazítani az aznapi "szervezett edzéshez". Plusz  ezt úgy kéne megoldani, hogy legyen egy nap, ami teljesen edzésmentes (ááááá...ezt hogy fogom megoldani..), mondhatni pihenőnap. Kell, még ha pörgök, és nem is érzem magam fáradtnak, vagy épp elvesztegetett napnak tűnik, akkor is kell.

Tekintve, hogy minden hétköznap van edzés, a szombat lenne alkalmas - hát meglátjuk.

Hogyaszonnya:

Sanda: igen, ezt az előző bejegyzésben már kifejtettem. Heti 2x kellene/akarok menni, de a lépcsős/fegyveres edzést sem kellene hanyagolni... szóval most marad egyelőre a heti 1, aztán próbálok megoldást találni.

K. shaolin: shaolin edzés, a K. az edzőm nevét takarja. Erről többet nem is kell.

Lurdy shaolin: minő meglepő, ez a Lurdyban tartott edzés.

Shibos edzés: a kínai mester edzése, kiemelt, fontos, nagyonnagyonnagyon nagy dolog, hogy én oda járhatok. Hiányzás nincs, és 100000 százalékosan illik teljesíteni. (vasárnap reggel, jajj...)

hastánc: na igen, ezt odatettem kérdőjelesen. Nagyon szeretek táncolni, hastáncolni pedig évek óta akarok, régen fél évig tanultam is. Kell az egyensúly, a sok erőlködős-küzdős edzés mellett... finom csípőmozgás, kígyózó mozdulatok - ott nem harcos vagyok, csak Nő. Sajnos hétvégén nincs sehol óra, hétközben pedig egyértelmű, hogy ütközik. Még ez az időpont az, ami talán megoldható, így kb. 15 percet késnék a kungfu edzésről. Meglátjuk, K.mit szól az ötlethez.

Náluk táncolnék:

Stop, hammer time...

Ha már beígértem, tényleg leírom a tegnapi edzést, mert jó volt, meg...

A másik okot elfelejtettem.

Sanda volt, ami ugye a shaolin kungfu modern, versenyküzdelmi ága. A thai boxra hasonlít a leginkább, de nincs benne (már) könyök és térdhasználat, ellenben van dobás, földrevitel (földharc nincs).

Ebben a videóban mondjuk inkább a földreviteleket mutatják, de a lényeg benne van:

Szóval sanda edzés volt, kis terem, csak srácok, meg én. Bepárásodott tükör, a plafonról csöpögő izzadtság, kesztyűk szaga. Ez jó tréül hangzik, de a bunyó edzéseknek hihetetlen hangulata van, én nagyon szeretem. Alapból a bunyóban a játékosságot látom meg - és csak élvezem:)

2 éve nem voltam már kontakt edzésen (akkor viszont iszonyúan kemény thai edzésre jártam), eléggé elgondolkodtam, visszatérjek-e, vagy hagyjam a sandát már végleg.

De...az az érzés, amikor a meccs végén felemelik az ember kezét... na az leírhatatlan. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia, éppúgy, mint azt, amikor szálegyedül kiugrasz egy repülőgépből:)

És mivel ezt még csak egyszer tapasztaltam, úgy éreztem: nem volt elég. Akkor azt mondták: tehetséges vagyok.

Hát lássuk.

Alapozás a téma így a két versenyidőszak között, soksok erősítés, mert azt szeretjük.

Így nézett ki a "bemelegítés":

5 feladat, mindegyiket 45 másodpercig folyamatosan kellett végezni (minél többet megcsinálva belőlük ofkorz, ergo hajtasz, mint az állat), majd 15 másodperc pihenő, ami nagy kamu volt, mert igazából ennyi idő alatt csak gyorsan elhelyezkedtünk a következő feladathoz.

Szóval 5x45mp, majd pihenő nélkül újra..

1. Négyütemű fekvőtámasz (fekvőtámasszal)

2. Felülés medicinlabdával (falhoz vagdostuk a labdát)

3. Egykezes fekvőtámasz medicinlabdával, ahogy a videóban csinálja a fickó 1:00-tól (ennél a feladatnál csikorgattam a fogaimat rendesen, azért nem vagyok ironwoman, de tartottam a tempót az edzővel - cause i'm a fuckin superhero. Érzem is a vállaimat ma rendesen - cause i'm just a little, weak superhero)

4. Na, ezt nehéz magyarázni: állás -> medicinlabdára hasalás, ott kitartás, karok oldalt, megfeszül a test -> vissza állásba -> elölről...
5. Guggolásból köríves rúgás

És kezdtük az elejéről, összesen 4x.

Jól bírtam, sőt, végig tudtam követni az edző (továbbiakban: T. , de csak most, később Bé lesz:D) tempóját, jól lehagyva a srácokat. Viszont nekik hétfőn is volt ilyen edzésük, ergo nem nagy szám a teljesítményem, hiszen én kipihent voltam. Bár, kedd este egész erőset edzettünk mi is...

Mindegy.

Utána ütéskombók, rúgások gyakorlása volt, majd párban lábelkapás, végül körben játszottunk, mindig egy ember beállt középre, a körben állók rúgtak, neki meg le kellet vinni mindenkit a földre. Nem egyszerre:) Jófejek voltak a srácok, hagyták, hogy felborítsam őket.

Jó volt.

Lányok, menjetek (gyertek) küzdelmi edzésekre! Akár boxra, thai boxra, sandára. Nem kell tőle félni, és nagyon sokat tud dobni az ember... milyén is? Fú, ezt még kitalálom.

Úgysincs lány olvasóm.

Ma reggel ugyebár futottam a vizslamókussal, hogy mennyit, arról fogalmam sincs. Utána mókáztam a fitballon, felüléseket csináltam, nem sokat, csak 3x30-at. Jó dolog ez a labda, a legegyszerűbb gyakorlat is brutálnehézzé válik, ha ezen akarod megcsinálni. A tartóizmokat erősíti, veszettmód.

És este megvolt a kungfu edzés is, nem volt rossz, nem is adott újat - ilyen is van.

Izomláz

Hmm.

Van az az érzés, hangulat, vagy inkább állapot, amikor kelsz fel reggel (itthon ügyködős napon, semmi suli, semmi meló),  igazából aludnál még pár órát, pedig kivételesen megvolt a 8 is, felhúzod a redőnyt, arra gondolsz, hogy nahát, tegnap azt hitted, bele fogsz halni az izomlázba, erre nincs is sehol... Ülsz az ágy végében, kómásan billegteted a lábujjaidat, aztán amikor megejted a fürdőszoba-hideg víz-konyha- kávét feltesz főni kombót, rájössz, hogy várjunk csak, azért mégis van itt valami izomláz... Hajajjj, nem is kicsi...

És ülsz a kanapén, belesüppedve a párnák közé, a hajad még szénakazal, a kortyolgatod a kávét, bambulsz a facebookra, és ólomsúlyú az egész tested, kóstolgatod a feszülést a válladon, ott végig a hátadon, fáradtan mosolyogva biccentesz a bicepszednek, ami egy-egy mozdulatnál jelét adja a létezésének és a tegnapi edzéssel való elégedettségének.

És nem történik semmi, csak ülsz, bambulsz, életérzel, ha mozdulnod kell, nyögsz vagy sóhajtasz egyet. 

Amúgy ez akkor a legjobb, ha például hétvége van, és van is melletted valaki - nem alkalmi viccekre gondolok, ehhez meghittség kell -, akkor az egész délelőtt ilyen áramlós-süppedős-izomlázaskodós lehet, mégse érzed azt, hogy elveszeteged az idődet.

Na, mellettem nincs senki, ergo fogom a kutyát, és elmegyünk futni. Nem vagyok ennyire elmebeteg ám, egyszerűen csak neki alapból kell a séta, a futtató, amit kinéztem mára, messzebb van, ergo sétálva tovább tart az út.

Aztán ha hazajöttem, leírom a tegnapi edzést, mert ejj de jó volt.

Projekt

Hány fekvőtámaszt tudsz megcsinálni?
Bocsánat: fekvőtámaszban karhajlítás-nyújtást.Mindegy, hogy hívjuk, gusztustalan dolog az egész.

Csak a szabályosakat számoljuk, a hát lehetőleg egyenes, a karok szorosan a test mellett, amikor lemész, a könyök nem oldalra, hanem hátrafelé mozdul. Wow, ezt is nagyszerűen összefoglaltam, de sebaj, itt egy videó:

Fickóknak mindegy, csinálhatják széles tartásban is, de lányként nekem az nem lenne túl előnyös, ha elfogyna a keblem.

Na, szóval szabályos fekvőtámasz nekem jelenleg: 23 db. 

Nyüszöghetnék, hogy hát de 30 is megy, vagy néha több, de "azt tudod, amit mindig tudsz", ergo azt veszem alapnak, amit most meg tudtam csinálni. Nem szabályosból menne tán 50 is, de annak meg mi értelme lenne? Ok, beleköthetünk, hogy a szabályosnak sincsen sok értelme, de én úgy vagyok vele, hogy minden gyakorlat, amit a saját testsúlyoddal végzel, amolyan "életben maradós" stuff. A húzódzkodás a legjobb példa erre, ha jön a tornádó-beszakadt alagút- leszakadt híd -zombi apokalipszis stb., és ott kapaszkodsz valami szakadék peremén, akkor egészen jól jön majd, ha fel tudod húzni magad. (Nem tudok húzódzkodni, 5-öt csinálok meg maximum, csúcsformában.)

Őszre 50 szabályos fekvőtámaszt kellene produkálnom a szintvizsgán úgy, hogy előtte gyakorlatok egész sorát mutatom be. 

A terv: 4x23 gyönyörűségesen szabályos fekvőtámasz - holnap.

Aztán holnapután már 4x24. Holnaputánután 4x25.... És így tovább.

Valószínű, hogy nem egymás után kapásból fogom zúzni mind a négyet (abba egyelőre belebuknék), hanem más gyakorlattal felváltva. 

Ha minden jól megy, 27 nap múlva 50 darab fekvőtámaszt fogok lenyomni, méghozzá olyan szépségesen, mint a srác a videóban, sőt. Kíváncsi vagyok, sikerül-e, tudok-e tényleg naponta egyel többet csinálni. Időben ez nem sok, mármint 4xhuszonharmincnegyvenvalamennyi fekvőtámasz is csak pár perc összesen, akár a felvételi tételek tanulása közben is megejthetem, akár éjjel is.

Utána nem hiszem, hogy folytatnám a dolgot, csak max naponta, vagy kétnaponta megcsinálom az 50-et, de ismétlések nélkül. Nem akarok túl terminátoros kart, vállat, és bár elvileg ettől nem lesznek nagy, duzzadó izomhegyek rajtam, azért jobb az elővigyázatosság.

Ma pihenős nap volt, kicsit botoztam a Gellérthegyen, de tényleg csak pörgettem a botot, meg párszor megcsináltam az alapgyakorlatokat.